Gólyatöcs, a 2019-es év madara (MTI)

A gólyatöcsöt, vagy régi nevén a székigólyát választotta egy tavalyi internetes szavazáson a lakosság az idei év madarának, amely címmel a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a különböző fajok vagy madárcsoportok, illetve azok élőhelyeinek védelmére szeretné felhívni a társadalom figyelmét – írja az MTI.

A négy évtizede futó programon a lakosság tavaly három fajra szavazhatott: a gólyatöcs mellett a gulipánra és a nagy pólingra - közölte az MME szerdán az MTI-vel. A szavazásban győztes gólyatöcs régi nevén a székigólya, hosszú lábával és csőrével, fekete-fehér színével egy miniatűr fehér gólyához hasonlít.

Ez a madár igazi világpolgár, öt alfaja az Antarktisz kivételével az összes kontinensen előfordul. Főleg vízi rovarokkal és más gerinctelenekkel, elsősorban alacsonyabb rendű rákokkal táplálkozik. Március-áprilisban érkezik a trópusi Afrikából, a költési időszak végén kel útra, többségük augusztusban el is hagyja Magyarországot.

Legfontosabb magyarországi élőhelyei a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon találhatók. A faj itt találja meg azokat a sekély, csak 20-25 centiméter mély szikes tavakat és öntésterületeket, ahol hosszú lábaival a vízben gázolva táplálkozni, a kiemelkedő szárazulatokon pedig költeni tud.

Vonulási időszakban bármely sekély vizű élőhelyen: halastócsapolásokon, belvizes szántókon, gyepeken is megtalálhatóak. A szikes tavak megfogyatkozásával a gólyatöcs ezeket az alternatív vizes élőhelyeket is mind gyakrabban használja fészkelőhelyként.

Magyarországon rendszeres fészkelő, a költőpárok száma az adott év csapadékviszonyaitól függően 200-1000 pár között alakul. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 ezer forint. Mint írják, a szikes tavakat (a "székeket") kedvelő életmódja miatt kedvezőtlenül hatott a fajra ennek az élőhelytípusnak a jelentős felszámolódása az 1980-as évek végétől. A klímaváltozás, a szárazodó tavaszok jelentősen befolyásolják az adott évi költőpárok számát.

Védelmének alapját a még meglévő természetes szikes tavak megőrzése és az egykori fészkelőhelyek rehabilitációja jelenti. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-ben indította el az Év madara programot.

Fotók forrása: Pixabay

Fehér gólya telel Hortobágy községben MTI)

         Fehér gólya (Ciconia ciconia) egy villanyoszlopon Hortobágyon 2019. január 3-án. Helybeliek megfigyelése szerint a vadon élő gólya már évek óta nem repül el a településről, és mindig ugyanazon az oszlopon pihen MTI-fotó: Czeglédi Zsolt

Ragadozó madarakkal indul az év a vadasparkban

Hogyan vadásznak a baglyok a sötétben? Mitől különleges a pusztai sas? Mit eszik a macskabagoly? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre kaphatnak választ a Budakeszi Vadaspark látogatói január 12-én, szombaton.


        Holló                                           A kép forrása: Budakeszi Vadaspark, Linda Surányi Photography

A hagyományosan minden év január elején megrendezett Ragadozók napját ugyanis idén a hazánkban őshonos ragadozó madaraknak szentelik, aminek keretein belül az érdeklődők szakvezetések, interaktív előadások, valamint filmvetítés során ismerkedhetnek meg a vadasparkban lakó madárfajokkal – írja 2019. január 7-i közleményében a Budakeszi Vadaspark.


         Pusztai sas portérja                A kép forrása: Budakeszi Vadaspark, Linda Surányi Photography

A Ragadozók napján a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel (MME) közös programsorozaton a látogatók szakvezetéseken, filmvetítéseken és látványetetéseken vehetnek majd részt, ahol a ragadozó madarak védelméről és az ökoszisztémában betöltött kiemelkedő szerepükről tanulhatnak.

A programcsokrot látványetetések és állatijó bemutatók is tarkítják, ahol a kisebbek is játékos módon ismerhetik meg a levegő urait. A Ragadozók napja részletes programja:

10.00- 15.00 óra között: az MME filmvetítése és roll-up kiállítása a ragadozó madarak – kék vércse, kerecsensólyom, parlagi sas – táplálkozásáról, életmódjáról és védelméről.

Az MME játékos ismeretterjesztő foglalkozása a ragadozó madarakról óriás társasjátékkal, kirakókkal, madártoll és madárfotó felismeréssel;

10.00 órától: Szakvezetéssel, ragadozó madarak,

12.00 órától: állatijó Bemutató a színpadon,

13.00 órától szakvezetés: ragadozó madarak,

14.00 órától: állatijó bemutató a színpadon 15.00 Kisragadozók etetése.

A szakvezetések a mosómedve kifutó mellől indulnak. A kültéri helyszín mellett idén az MME filmvetítése és roll-up kiállítása az oktatópavilonban lesz, ami a parkolóval szemben, az irodaépülettől balra található.

A programok a belépő árán felül szokás szerint ingyenesen látogathatók.

 

Film készül Széchenyi Zsigmond életéről (MTI)

Nagyszabású természetfilmes dokumentumfilm készül az idén 120. éve született Széchenyi Zsigmond Afrika-utazó és vadászíró életéről – írta 2018. november 8-án az MTI.

A gróf életét új szemszögből megvilágító film bemutatja az Afrika múltja és jelene közti drámai változásokat, felhívva a figyelmet a természetvédelem jelentőségére - közölte a film kommunikációjával megbízott ügynökség az MTI-vel.

Az alkotók munkáját a kezdetektől segíti a ma 93 éves özvegy, Széchenyi Zsigmondné Hertelendy Margit, a Magyar Természettudományi Múzeum és a hatvani Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum, továbbá a Takarék Csoport. Széchenyi Zsigmond 1898-ban született Nagyváradon és 1967-ben hunyt el Budapesten.

Vadász, utazó és író volt, a magyar vadászirodalom klasszikusai között tartják számon. Vadászott Európában, Afrikában, Indiában, és Alaszkában is. A készülő film a gróf életét az utolsó Afrika-szafariján keresztül mutatja be.

Erről írt könyve, a Denaturált Afrika nemcsak a vadászkalandok leírásáról szól, hanem szociológiai, társadalomtudományi, természetvédelmi kérdéseket is feszegetett abban a megvilágításban, ahogyan az író a 25 évvel azelőtti állapotokat látta.

Erre az útjára feleségével, egyben az expedíció fotósával, Hertelendy Margittal utazott. Az utazás állami megbízásából egy állatgyűjtő expedíció volt, amely a Nemzeti Múzeum 1956-os forradalomban megsemmisült Afrika-kiállítás anyagának pótlására szolgált.

A most készülő dokumentumfilm alkalmat ad majd arra, hogy a közönség visszatekinthessen a gróf életének számos epizódjára, amelyek mindenki számára komoly történelmi és társadalmi korképet adhat.

A film vezető producere Vida József, a Takarékbank elnök-vezérigazgatója kiemelte, hogy az alkotók 2018 augusztusában végigjárták a Széchenyi gróf ikonikus szafariútvonala által érintett tájakat, hogy egy hiteles és izgalmas filmcsemege születhessen, amely természetfilmbe ágyazva, eredeti dokumentumokkal alátámasztva mutatja be a gróf életét.

"Lenyűgözően szép természeti felvételeket tudtunk rögzíteni, de közben láttuk az afrikai változások és a rohamosan terjedő civilizáció árnyoldalát is. A dokumentumfilm elkészítéséhez az özvegy visszaemlékezéseit, eredeti fotódokumentációt, amatőr filmanyagot, érdekes naplórészleteket is felhasználunk" - idézi a közlemény Lajos Tamás producert.

A film rendezője Lerner János, aki maga is Afrika-szakértő és természetvédő, az operatőr Tóth Zsolt Marcell, a dramaturg és forgatókönyvíró Bak Zsuzsa. A filmet várhatóan 2019 második felében mutatják be az alkotók.

Séta délidőben a Medves-fennsík déli peremén

Aranyló őszidő járja mifelénk november első napjaiban. Természetellenesen enyhe az idő, ilyenkor a halottak napjára már el szokott fagyni az összes, a temetőbe kivitt krizantém. Idén nem így volt, sőt, maradt a nap közben egy szál inges időjárás. Ezeket a sorokat is nyitott ablak mellett vetem papír helyett képernyőre, bár a fűtés, ha nem is magas fokozatban, de megy.

Azon a szép napon későn sikerült elindulni otthonról, a forgalom is óriási volt a városban. Előtte már elgondolkodtam azon, hogy a teleobjektívet teszem fel a fényképezőgépre, érdekesebb tájkép lehetőségében már nem reménykedtem. Aztán végül győzött a lustaság, a könnyebb felszerelés mellett döntöttem, ne kelljen a nehéz telével vesződni. Amint később kiderült, hiba volt, nem kicsi...

Nehezen indultam el, ahogyan írtam, de az ablakokat csapatnyi széncinege járta a házon, csiripeltek a házi verebek, pintyfélék jöttek-mentek a tér körül, amik között mintha még csíz is lett volna, a magasból pedig holló korrogását hozta a szél. Mindez benn, a város közepén.

A kocsi felé tartva láttam is a két nagy, fekete madarat; talán vaddisznóhajtás volt valahol a környéken, olyankor lehet kikövetkeztetni a mozgásaikból még a helyszínt is.

A Medves-fennsíkra 11 óra körül kiérve is enyhe pára rejtette el távolságot, de néha kisütött a nap, a lombjaikat még mindig tartó fák pedig mesevilágot varázsoltak maguk köré.

A volt rónafalui focipálya mellett a nyírfák gyönyörűen sárgállottak, de ezen a szeles részen a madárcseresznyéken, a nyárfákon, a mezei juharokon már csak pár levél szerénykedett.

Kifelé ballagva egész csapat ragadozó madár repült el felettem: egy nagyra nőtt, feltehetően tojó héja vezette a mezőnyt, mögötte pedig gyors egymásutánban hét egerészölyv érkezett. Nem repültek túl a fennsíkon, körözni kezdett felette talán az összes példány. Az egerészölyvek szoktak laza kis csapatokban vonulni, egyszer, régen, 28 példányt is számoltam együtt, igaz, az Németország légterében történt és kora tavasszal. Mindenesetre a teleobjektív hiánya már itt megmutatkozott.

A pár nappal korábbi pár csepp eső nem tett csodát az őszi gombaterméssel, sem csiperke, sem őzláb nem volt a legelőkön. Madár is csak egy pár citromsármány és mezei pacsirta mutatkozott, ezek is nagyobb távolságból.

Az egerészölyvek közöl az egyik egy villanypásztor karójára telepedett, az alapoptikának óriási távolságra, közelebb meg nem engedett.

A Gortva-völgy felett ért a dél, egy kinn hagyott hengerbálának támaszkodva gyönyörködtem a novemberi természet szépségében, a pára mögött alig látható Medvesalja sejtelmes tájaiban.

A cser- és a kocsánytalantölgyek tartották lomjaikat, a vadkörték már lekopaszodtak teljesen. A gyertyánok még sárgállottak, akárcsak a mezei juharok és a rezgőnyarak. A bükkök koronája sokfelé már lekopaszodott, a föld közelében azonban, ahol a szél nem éri annyira, néhol még zöldellt is. Közben süvöltők bánatos, télköszöntő füttyentéseit hozta a szél.

Nem sokkal később tengelic csapat repült el felettem, úgy harminc-negyven között lehettek. Nagy bükkfák koronájában telepedtek le, az alaposabb szemrevételezés és némi hallgatódzás kiderítette, hogy kenderike és meggyvágó is biztosan van közöttük.

A következő pillanatban három őzet vettem észre a horizonton, talán nyolcvan–száz méterre lehettek, az alapoptikának messze, most kellett volna igazán a tele.

Azért készítettem pár képet így is. Közben azt láttam, hogy valami nagyobb madár repül egy villánypásztorkaróra. Messze volt, de lefényképeztem, letöltés után elég jól látni a képernyőn. A fényképezőn csak valami szürke folt látszott a legerősebb nagyításban.

A légmozgások éppen az őzek felé tartottak, ahogy a vadászok mondják, tarkószél volt, így a három vad, elöl a suta, nyomában a két gida, nemsokára megugrott.

Éppen a horizonton látszottak.

Tovább ballagtam a bükk hagyásfák felé, amikor egyszer csak egy nagy őrgébics repült el a fejem felett – olyan közel volt, hogy elég lett volna neki az alapoptika is.

Mivel a közelben szállt le, készítettem róla pár képet, persze most is jól jött volna a teleobjektív.

Vártam itt pár percet, mert éppen volt esélye, hogy kisüt a felhők mögött bujkáló nap.

Egy szobányi, feketeszedres foltot kerülgettem közben, amikor egyszer csak felugrott a lábam alól valami… Mezei nyúlra gondoltam, az szokott bevárni egészen közelre, hogy aztán a szívbajt hozza az emberre, amikor szinte a talpa alól indul meg. Ez azonban róka volt, elinalt a bükkfák felé, a lompos farka csak úgy lobogott utána. Az alapoptikával persze nem is valami jók a képek róla… (Ami a nyulat illeti, kellene írni róla egy külön bejegyzést, de nincs hozzá lelkierőm… A fogoly sorsára jutott, ha így haladunk, ki fog pusztulni.)

A róka elment, a nagy őrgébicset is szem elől vesztettem közben, azután viszontláttam, egyik bükkfa tetején. A következő pillanatban lenn, egészen a fa törzse mellett egy szép vörös mókust vettem észre. Egy másodperc múlva a gébics leröppent mellé és nagy szárnyverdeséssel támadni kezdte!

Persze nem voltak egy súlycsoportban, a ragadozó hajlamokat is mutató nagy őrgébics vagy incselkedett a termetes rágcsálóval, vagy, amit valószínűbbnek tartok, inkább el akarta űzni a vadászterület közeléből.

A mókust a közvélemény a megtestesült mogyorón és dión élő bűbájnak tartja, de némi ragadozó hajlam is szorult belé. Ha teheti, madárfészkeket foszt ki, tojásokat és fiókákat is megeszik, a természet rendje szerint. Talán erre emlékezett a gébics, még északi hazájából, meg a fiókanevelés sok munkával járó időszakából. A madár többször lecsapott a mókusra, ami nem ijedt meg különösebben, a bükk vastag törzséről nem állt odébb.

Percekig hagyták csodálni ezt a különös jelenetet és – most hiányzott csak igazán a teleobjektív! Pár kép így is készült róluk, de hát nem az igazi így.

Egy idő után a gébics elunta a dolgot, tovább állt a dolgára, a mókus azonban ott jött-ment a fa körül. Közelebb mentem ezért, hátha megenged egy alapoptikás képet. Látni láttam egészen közelről, de nem sikerült a kép… Még a csuszkát sem láttam, ami a közelben jelezgetett.

Mindenesetre közben tettem egy olyan felfedezést, ami még egy kis utánjárást még igényel, de remélem, rövidesen egy újabb érdekességről tehetek itt bejegyzést. Az előjelek nagyon is biztatók a szakirodalmi adatok áttekintése után.

A hazafelé úton látott nagy fakopáncsok, mezei pacsirták, szén- és kékcinegék, szajkók, egerészölyvek, hollók már csak a levezetését jelentették ennek a csodás, ebéd helyett megejtett sétának. A villánypásztorkarón ülő madár, amint a képernyőn bebizonyosodott, egy zöld küllő volt. A telével egészen jó kép sikerülhetett volna még róla is…

Andrásfalvi-Faragó Zoltán
A szerző fotói

Regionális munkacsoport la medveügy rendezésére (MTI)

Marian Rasaliu, Brassó megye prefektusa egy brassói fórumon regionális munkacsoport megalakítását kezdeményezte, "mely javaslatokat tesz a medve és az ember együttélésének a rendezésére" – írja 2018. szeptember 25-i hírében az MTI.

A prefektus kezdeményezésére szervezett fórumon mintegy nyolcvan önkormányzati vezető, vadásztársulati képviselő és vadvédelmi szakember vett részt azzal a céllal, hogy megvitassák a megnövekedett medveállomány által gerjesztett problémákat.

Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke felszólalásában kijelentette: nem a medveállomány megtizedelése a cél, hanem az egyensúly helyreállítása az ember és a medve együttélésében. Hozzátette: a medve helye az erdőben van.

Az a tény azonban, hogy a Kárpát-kanyar településein a medve az utcákon sétál, és az istállókból viszi el a háziállatokat, az egyensúly megbomlását jelzi. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott politikus elmondta: összesítették az elmúlt öt év Kovászna megyei vadkáraira vonatkozó adatokat, és azt látták, hogy exponenciálisan nő a bejelentett esetek száma.

Kijelentette: meg kell oldani, hogy a medvék által okozott károkat azonnal megtérítsék. Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat RMDSZ-es elnöke felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy az emberi élet védelmét kell a törvények középpontjába állítani. Megemlítette: a Hargita megyében idén medvetámadásban megsebesült 16 ember semmilyen kártérítést nem kapott.

Úgy vélte, decentralizálni kell a vadkárok okozta kártérítések kifizetését is, és csökkenteni kell a bürokráciát. A politikus megemlítette: a munkaidejéből naponta legalább egy óra medveügyek intézésére megy el. Adrian Vestea, Brassó megye önkormányzatának liberális elnöke is a medvék túlszaporodására panaszkodott. Úgy vélte, a Brassó megyei medveállomány kétszerese az optimálisnak. Ez szerinte a medvegázolásos autóbalesetekből is látszik.

Míg 2015-ben három ilyen esetet jegyeztek a Brassótól Bukarest felé vezető országúton, 2017-ben már tíz ilyen eset történt. Kiss József, a Kovászna megyei Zágon polgármestere - aki személyesen is megküzdött a juhait dézsmáló medvével - elmondta: a Kárpát-kanyarban nem találnak már pásztort, aki a medveveszély ellenére meri vállalni a juhok terelését.

Hozzátette: a helyzet azért súlyos, mert a térség legelőinek a 80 százaléka a hegyek közt van.

Ovidiu Ionescu vadvédelmi szakember, a brassói Transilvania Tudományegyetem tanára a túlszaporodás jeleként említette, hogy a térségben öt olyan anyamedvét észleltek, amelyik öt bocsot nevel.

A szakember arra figyelmeztetett, hogy ha az állam nem rendezi a medvék túlszaporodásából fakadó gondokat, maguk a károsultak látnak neki a medvék csapdába ejtésének, elpusztításának. A szakember szerint nem oldja meg a gondokat a medvék áttelepítése.

A tanácskozáson többen is megemlítették: a medvék túlszaporodása elsősorban a Kárpát-kanyar megyéiben okoz gondokat, ezért a régió önkormányzatainak és szakembereinek közösen kell megoldásokat javasolniuk a bukaresti döntéshozóknak.

A pécsi havihegyi mandulafa lett az év fája (MTI)

A pécsi havihegyi mandulafa nyerte el 4779 szavazattal idén az év fája címet - közölte a kezdeményezést 2010-ben életre hívó Ökotárs Alapítvány 2018. október 19-én az MTI-vel.

     Az év fájának választott mandulafa a pécsi Havihegyen 2018. október 18-án – MTI/Sóki Tamás

Az online szavazáson győztes pécsi mandula egy csavarodott törzsű, több mint 100 éves fa, ami a Havihegy csúcsán álló, pécsi Havas Boldogasszony-templomnál fogadja az érkezőket - írták.

Mint hozzátették, a Hős Fa címet a Római-parti fák, míg az Országos Erdészeti Egyesület különdíját pedig egy óriási tölgyfa, a szebényi nagy fa kapta ebben az évben.

Az Év fája versenybe idén 35 jelölés érkezett, amelyekből tizenkettőt juttatott a döntőbe az Ökotárs Alapítvány szakmai zsűrije. A közönség így a ceglédberceli falu fája, a kimlei hárs, a Mária utcai mesefa, a Rómain álló fák, a mesebeli galagonya a pogányi Zsályaligetben, a Nagykovácsi templomkert odvas hársfája, a pécsi havi-hegyi mandulafa, a szebényi nagy fa, a kamuti tudás fája, a zalai dombokat vigyázó pacsai öreg hárs, a zuglói mezős fák és a békéscsabai égigérő gerlai vackor közül választhatta ki az Év fáját online szavazással az evfaja.okotars.hu/dontosfak oldalon július 9. és október 8. között.

      Az Év fája versenyre idén 35 jelölés érkezett, tizenkettőt jutott a döntőbe  –  MTI/Sóki Tamás

A fákra összesen 16 ezer 423 szavazat érkezett az online szavazás keretében - jelezte az alapítvány. A 2018-as magyarországi győztes pécsi mandula a 2019 elején rendezendő európai versenyben is indul, amelynek győztese az Európai Év Fája címet nyeri el.

A nemzetközi versenyen többször is második helyezést értek el, háromszor pedig elsőként végzett a magyar fa. Tavaly Zengővárkony hős szelídgesztenyéje a negyedik helyen végzett 13 ország fái között - ismertette az Ökotárs Alapítvány.

 

Három medvebocsot gázolt el a vonat (MTI)

Három medvebocsot gázolt el szombat reggel a székelyföldi Csíkszentmihály községhez tartozó Lóvészen a vonat - közölte az Agerpres hírügynökség az MTI híre szerint 2018. október 20-án.

Izsák-Székely Lóránt, a község polgármestere elmondta: az elmúlt napokban többen jelezték, hogy három medvét láttak a lóvészi templom környékén. A polgármester reményét fejezte ki, hogy ez a három medve esett a baleset áldozatául, mert - mint közölte - az állatok félelmet keltettek a faluban.

A medvebocsok egyikét egy évesnek, a másik kettőt pedig két évesnek becsülték az illetékesek. Hargita megyében idén hét medve pusztult el közlekedési balesetekben.

Két bocsot Tusnádfürdőn gázolt el a vonat, egy medvét Székelyudvarhely határában, egyet pedig Maroshévíz térségében ütött el gépkocsi.

Romániában egyre több gondot okoz a túlszaporodott medveállomány. 2016 előtt a környezetvédelmi tárca évente 400-450 medve kilövésére adott engedélyt a vadásztársaságoknak, ekkor azonban a Ciolos-kormány a populációt szabályozó medvevadászatot is betiltotta.

Egy tavalyi becslés szerint Romániában mintegy 6800 medve él, és az állomány 85 százalékát a székelyföldi Kovászna, Hargita és Maros megyében, illetve a szomszédos Brassó megyében tartják számon.

Ősz: talaj menti köd a felvidéki Óbást közelében

            Októberi talaj menti köd a felvidéki Óbást közeléből fotózva – MTI Fotók: Komka Péter

Egy csikó életét követi végig az új természetfilm (MTI)

Egy csikó életét követi végig a születéstől kezdve Török Zoltán Vadlovak - Hortobágyi mese című új természetfilmje, amelyet 2020-ban láthat a közönség - hangzott el az M5 kulturális csatorna szerdai híradójában az MTI 2018. szeptember 12-i híre szerint.

A magyar-német-osztrák-svéd koprodukcióban készülő egész estés alkotást több év tervezés és előkészítés után tavaly ősszel kezdte el forgatni Török Zoltán és stábja. A film története egy csikó életét követi végig a születéstől kezdve, az ő szemén keresztül láthatja majd a közönség a csapatában lejátszódó drámákat, valamint a puszta változását évszakról évszakra.

Török Zoltán rendező a Kulturális Híradónak elmondta: a Hortobágy annyira unikális táj gazdag állatvilággal, ami megérdemel egy egész estés mozit. Mint mondtam elég sokáig kerestek főszereplőt, a casting során szóba kerültek például a sakálok is.

"A vadlovakra aztán azért jutott a választás, mert az élőhelyük a Hortobágy kellős közepén van és ott gyakorlatilag a hortobágyi állatvilág képviselői javarészt megfordulnak és közvetlen interakcióba kerülnek a vadlovakkal, ami már nagyon érdekes adalék. És a kutatások alapján kiderült, hogy a Przsevalszkij-lovaknak elég gazdag és változatos szociális életük van, ami filmen nagyon érdekes" - fejtette ki a rendező.

A Vadlovak - Hortobágyi mese című produkció a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával és nemzetközi koproducerek részvételével készül.