Farkasboroszlán másodvirágzása a Mátrában

 Két nagy meglepetés ért a Mátra déli oldalán fekvő Nagyhalmaj-tisztáson október közepén...

Ne vágjunk azonban a dolgok elé! A két a nagy meglepetés közül az egyik csak félig volt az, mert hallottam már az öreg kocsánytalan tölgy pusztulásáról. Első látásra bizony üresnek tűnt a terület azon fele, amit eddig hatalmas, félgömb alakú koronája uralt. Még életében jártam a Nagyhalmajon utoljára, tavaly októberben, amikor esett az eső. Szép az is, de fotózásra kevésbé alkalmas.

Az Egererdő Zrt. évek óta a Nagyhalmajon rendezi trófeaszemléjét a bőgés után, innen volt a faóriással a hét éves ismeretség. Még tavaly sem mutatta hanyatlás jeleit, de most, hogy már ledőlt, látni lehet, hogy kikorhadt a vaskos törzs.

          Az öreg tölgy életében: 2010. Már lehullottak nagy részt a levelek október közepére. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Az öreg tölgy életében: 2012. Akkor viszont még majdnem zöld volt az erdő. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Az öreg tölgy életében: 2015. Abban az évben éppen köd volt. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Az öreg tölgy életében: 2016. Akkor épp' esett az eső a trófeaszemle időpontjában, ami persze erdész-vadász embert nem zavar. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Tehát állt itt, a tisztás szélén egy vénséges kocsánytalan tölgy, léte egy éve még olyan időtlennek tűnt, mintha nem is élőlény, hanem kőszikla lenne. Csakhogy élőlény volt, ha kétszáz évet is látott a Nagyhalmajon, az élet pedig magában hordozza az előbb-utóbb bekövetkező halál tényét is.

       Madárszárnyformán helyezkedik el a földön a nagyhalmaji öreg tölgy. Nem emberek rendezték el így, a természet alkotását látjuk - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Ahogyan Dudás Bélától, a mátrafüredi erdészet vezetőjétől megtudtam, először lehasadt az egyik fele az áprilisi télben, azután júniusban a másik oldala sem bírta tovább, földre omlott az öreg tölgy...

         Virágzó farkasboroszlán az öreg tölgy csonjka előtt

Halálában is ugyanolyan méltóságteljes, mint amilyen életében volt. Hatalmas ágai madárszárnyformán helyezkednek el a földön, mintha fel akarna repülni oda, ahol hollók, egerészölyvek, meg bizonyára más fajok is köröznek a Nagyhalmaj felett...

Felszállni persze nem fog. A holt fában élő gombák, farontó rovarok, alacsonyabb rendű állatok, mikroorganizmusok végzik a dolgukat a természet rendje szerint, valószínűleg még hosszú évtizedekig. Életében már nem látjuk az öreg tölgyet, de talán még az unokáink idejében is ott lesznek a maradványai a tisztáson.

Mindenesetre jó néhány utódja kelt ki makkról a kikorhadt tőke körül, az erdészek gondoskodnak róluk. Egyszer majd ugyanolyan óriás legyen valamelyikből, mint az őse volt. Csak hát azt már legfeljebb a másvilágról látjuk.

Egy apró csodát is sikerült felfedezni a fa egykori koronája alatt: farkasboroszlán nőtt a vén tölgy árnyékában, ami így, október közepén - másodvirágzott! Nem olyan gazdagon, mint kora tavasszal, vagy akár már tél végén, illatát sem éreztem. Egyetlen nyíló virág volt rajta, meg pár bimbó, de így is nagy meglepetés volt.

Dudás Béla még elmondta: a védett farkasboroszlánt át fogják ültetni egy alkalmasabb élőhelyre, hiszen az öreg tölgy árnyéka nélkül már nem élhet a tűző napon. Ahogyan fa és erdő nélkül nem lenne más a mi vidékünk sem, mint lakhatatlan - sivatag.