Érkeznek a vándormadarak, repülnek a lepkék

Nehezen jött idén a tavasz, február végén kezdődött az igazi, hideg tél, ki is tartott úgy március közepéig, a hegyekben még tovább is. A Mátrában a mai napig lelni hófoltokat.

A vándormadarak persze folyamatosan érkeztek, értelemszerűen délről észak felé foglalva el az élőhelyeket. Az első fehér gólyát március 18-án láttam a szarvasgedei fészekben, ami szokatlanul késői időpont. Az sem volt mindennapi látvány, hogy szinte teljesen fehér volt a táj...

Ugyanezen a napon figyeltem meg a palotási bekötőút mellett hat-hét fenyőrigót, ami nekem még érdekesebb, ugyanis egész télen át nem mutatkozott a környékünkön. Ilyen évre nem is emlékszem, bár a 2016–17-es télen sem volt sok belőlük. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy nem sokszor sikerült kijutnom a szabadba.

Szintén a palotási bekötőút mellett, az útszéli bokrok között mozgott 10 – 12 vörösbegy. A szakirodalom szerint vonulhat laza kis csapatokban, valószínűleg ilyennek voltam a szemtanúja. Az ismerős parlagi sast csak messziről láttam a fészkénél és csak a hímet. A párja már alighanem kotlott.

       Idén március 31-én figyeltem meg az első füstifecskéket. Az első kis csapat molnárfecskét, hat példányt, április 7-én láttam – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Március 31-én sikerült tennem egy sétát a maconkai víztározó körül. Nagy örömömre már ekkor láttam az első füsti fecskéket, az egyik félsziget felett hat – hét példányt. Később a gát alatti kifolyónál is volt legalább egy, erről egy rossz minőségű bizonyító fotót sikerült is készíteni.

A vízen és a nádasok felett az ilyenkor szokásos fajokat láttam, a szürkegémeken, tőkés récéken, barázdabillegetőkön kívül volt egy csapat, 22 – 25 csörgő réce is, őket a fotón sikerült megszámolnom.

      Balra böjti réce gácsér, jobbra tojó, középen tőkés récék – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Egy pár böjti réce, két dankasirály, egy pár búbos vöcsök, két, az élőhelyért rivalizáló jégmadár volt a legérdekesebb.

A víztározó feletti domboldalban énekeltek a mezei pacsirták, az összes varjúféle nászidőszakra jellemző mozgását és hangkészletét mutatott be, miközben az északi Mátra-bérc úgy a derekától felfelé még fehér volt a hótól.

Ugyancsak március 31-én hallottam az első csicsörke énekét; ami szintén elég késői, akárhányszor már februárban is hallottam a csilingelő hangját; érdekes viszont, hogy az egyik szomszédunk madáretetőjén ezen a napon még négy csíz is volt.

Az első molnárfecskéket, hat példányt, április 7-én láttam Salgótarján felett, bár már napokkal korábban is voltak gyanús hangok itt és Pásztón is. Látni azonban nem láttam őket.

        Meglepetés volt az is, hogy láttam Maconkán itt két erdei fülesbaglyot, egy vörösfenyőn nappaloztak. (Köszönet a közelükben horgászó úrnak, aki felhívta rájuk a figyelmemet!) A környéken számtalan szarkafészek kínálkozik fiókanevelés céljára nekik is. A közelben költ vetési és dolmányos varjú, holló is. Ezek elhagyott fészkei szintén alkalmas költőhelyet jelentenek e bagolyfaj számára – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Azzal kezdtem, hogy nehezen jött idén a tavasz – így is van. Az első citromlepkét április 11-én figyeltem meg, az első nappali pávaszemet és boglárkafajt pedig 12-én. Gyerekkoromban volt egy kis füzetkém, amit a disznóólban – akkor már évtizedes időtávlatban sem hallott röfögést – tartottam egy ceruzacsonkkal együtt. Ebbe néha felírogattam, hogy mikor, mit láttam a hátsó udvarunkban. Az első nappali pávaszemek és nagy rókalepkék március 14 – 15-én mutatkoztak.

     Maconka, a madármegfigyelő torony – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Az első barát poszátát április 12-én hallottam énekelni. Egy kenderike hím is volt ezen a napon az egyik lucfenyőnkön, ami elég nagy meglepetés, mert éveken keresztül sem láttam itt.