Kísérleti erdőkezelés a tölgyesek állapotának javítására (MTI)

Magyarországon ma már nincs természetes állapotban lévő tölgyerdő, ezért a Természetvédelmi Világalap (WWF) és partnerei kísérletbe kezdtek a tölgyesek eredeti állapotainak visszaállítására. A Life4Oak Forests program Magyarországon 1500 hektárt érint - közölte a WWF a madarak és fák napja alkalmából az MTI-vel 2018. május 10-én.


     Bódis Pál előadása a helyszínen. A háttérben láthatók a természetvédelmi okokból a kitermelés helyszínén hagyott fa- és gallyrakások. Utóbbiak hosszú távon hangyabollyá alakulhatnak: ezeknek a rovaroknak szintén fontos szerepük van az erdő életében – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

A sík- és dombvidéki tölgyerdők könnyen elérhető, nagy értékű faanyagot biztosítottak, amelyet az emberiség úgy használt, hogy nem számolt a következményekkel - írja a közlemény. A tölgyesek az erdőgazdálkodás következtében ma egykorúak, ezért állatviláguk is elszegényedett.


     Terepbejárás a sajtó munkatársainak a Garáb határában fekvő Varjú-bérc 25 hektáros mintaterületén, 2018. május 9-én – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Bár ezek az erdők a kívülálló szemében rendezettnek tűnnek, a természetes, egészséges erdő nem ilyen. A biológiai sokszínűséghez szükség van a fiatal, az öreg és a holt fára, a megfelelő cserjeszintre, a gyökértányérokra, az odúkra, az erdei tócsákra. Ezek együtt értékes állat- és növényfajoknak nyújtanak menedéket.

A WWF Magyarország most ezen állapotok visszaállítására tesz kísérletet a Natura 2000 hálózathoz tartozó területeken, összesen 1500 hektáron. A húsz mintaterület a Bükki, a Balaton-felvidéki és a Duna-Ipoly Nemzeti Park működési területén található.


      Ősz Gábor, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa egy kikorható ágcsonkot mutat. A harkályok ennek helyén sokkal könnyebben ácsolnak odút – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

A kezelés során az erdőkben fák kivágásával vagy kiszárításával "lékeket" alakítanak ki, hogy a fény érje a talajszintet, így felnőhetnek a csemeték és kialakulhat a cserjeszint.

A holt fára is nagy szükség van: az erdei madárfajok kétharmada odúhoz kötött, ezeket a harkályfajok többnyire letört ágak helyén ácsolják. Az ugyancsak a holt fában fejlődő ragadozó rovarfajok képesek az erdészeti kártevők túlszaporodásának megállítására is.

Egyes fajok a levált kéreg mögött költenek, ugyanott élőhelyet találnak denevérfajok is.


       Fidlóczky József, a program vezetője a garábi helyszíni bejáráson 2018. május 9-én – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Bódis Pál, a WWF Magyarország erdővédelmi projektvezetője elmondta, hogy a Life4Oak Forests programban a mintaterületeken olyan erdőművelési és élőhelykezelési eljárásokat alkalmaznak, amelyek elősegítik az erdők szerkezetének összetettebbé válását és a fajgazdagság gyarapodását.


     Dr. Koncz Péter a Duna-Ipoly Nemzeti Park képviseletében tartott helyszíni előadást. Utóbbi nemzeti park 600 hektárnyi területtel vesz részt a programban – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Hozzátette: egyes területeken az idegenhonos, intenzíven terjedő növényfajokat, az akácot, a bálvány- és az ostorfát is visszaszorítják. Bódis Pál kifejtette: a cél a tapasztalatok alapján kiindulási alap teremtése ahhoz, hogy tölgyerdeink természetesebbé váljanak.

A Life4Oak Forests című projekt tíz évig tart, a LIFE Nature programban, az Európai Unió támogatásával és a Földművelésügyi Minisztérium társfinanszírozásával valósul meg.