Májusi madarásznapló

Meglehetősen eredménytelen volt az elmúlt időszak madármegfigyelés szempontjából. (Mármint nekem. Sajnos nem értem rá hosszabb sétákra…)

A lényeg: az idei első fürjet május 13-án hallottam a Medves-fennsíkon, egyetlen hím mondott pittypalattyot a régi skeet-lőtér közelében. Nem sokat szólt, vagy kettőt. Éppen a legnagyobb, már hetek óta tartó szárazság volt a környéken, de aztán Istennek hála, megérkeztek az esők.

Május 20-án már legalább hat fürjkakast hallottam, öt különböző kaszálón. Meglátni persze nem sikerült egyiket sem. A május 27-i sétán, ami sokkal rövidebb volt a két előzőnél, meg már késő délelőttre esett, megint csak egy példány szólt.


         Fűben szól a fürj, csak legyen ember, aki meg is pillantja... – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A fürjeken kívül – mindhárom sétán – citromsármányok, egy nagy hangú, de rejtekét elárulni sehogyan sem akaró nyaktekercs, tövisszúró gébicsek, kakukkok, énes és feketerigók, tengelicek, zöldikék mutatkoztak. Az erdős részeken kék- és széncinegéket, csuszkákat láttam-hallottam.


          Itt szól a nyaktekercs. Odúja helyét nem árulta el, de ezen a részen áll több idős, fává nőtt rekettyefűz. Puhafa, kiválóan alkalmas odú ácsolására, de a nyaktekercs az irodalom szerint nem nagyon vállalkozik ilyenre. Persze a környék harkályfajainak odúit is elfoglalhatja – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Szólt a csilpcsalp füzike, az örvös galamb, a sárgarigó, a zöld küllő. Május 20-án a Medves-magosa felé egy kék galamb öblös búgását is visszhangozta a bükkös szálerdő, de sajnos nem mutatta meg magát. Fácán kakatolását is hallottam mindhárom alkalommal.

A titkos gombázóhelyem környékén hegyi fakúsz is szólt, mind a háromszor.

Május 27-én egy cigánycsuk párt is megfigyeltem: a villanypásztor karóin üldögéltek a Szarufa-bérc felett. Ugyanitt volt négy mezei veréb, óriási mennyiségű, már fiókáit nevelő seregély mellett. Zárójelben: május végén felbukkant többfelé is Nógrádban a pásztormadár; a Medves-fennsíkon is lehetnek, de én sajnos még sosem láttam ezt a másik nevén rózsás seregélynek is nevezett fajt.


           Nyári vargánya tavasszal – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Megfigyeltem még a szokásos fajok közül szajkókat, egerész ölyveket, nagy fakopáncsokat. Megnéztem egy régen látott erdőrészt, ahol hosszú évek óta áll egy bükkfa csonkja:


          Bükkfa csonkja. A fekete harkályok már hatalmas odúkat véstek bele – Fotó: A.-Faragó Zoltán

Kosárlabdányi lyukakat véstek már bele a fekete harkályok, de velük sem volt szerencsém, egyet sem láttam-hallottam.


           Madárfészek kosbor. Az esők után tömegesen virított ki – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Ami a növényvilágot illeti, egy pár fehér madársisak és madárfészek kosbor képviselte az orchideákat. Utóbbiak május második felére már tömegesen virítottak. A fennsík kaszálói is mutatták a szokásos fajgazdagságot, a réti kakukkszegfűtől a festő rekettyéig, a margitvirágtól a harangvirágfajokig.

Nagy örömömre akadt pár nyári vargánya, aminek a palóc vidéken igazi gomba a becsületes neve.

Akármilyen fura, az erkélyről több érdekesség mutatkozott az elmúlt időszakban, mint a természetben… Legalábbis nekem. Amint említettem volt, a szabadba nem nagyon jutottam ki, de kora reggelente az erkélyre még ki tudok menni ettől függetlenül…

Az első sarlós fecskéket a salgótarjáni Vásártér környékén május 6-án észleltem. Ezután már rendszeresen láttam őket másfelé is. Általában három példány mutatkozott, május 23-án viszont négy repült együtt, 27-én pedig öt. Ez reményt ad arra, hogy esetleg növekedett a költőpárok száma – egyről kettőre. Nem tűnik soknak, de ez már éppen száz százalékos emelkedés.

A molnárfecskéket rendszeresen próbálom megszámolni, amikor alkalmas időben éppen előttem röpködnek: 25 körüli az eredmény rendszeresen, tehát a Vásártér északi részén 12 – 13 pár költhet. (Szerencsére időközben az ablakunk sarkában lévő fészket is elfoglalta egy pár, már le is mondtam róluk, olyan későn telepedtek meg, május 10-e táján.)

A fecskék hangjelzései gyakran elárulják a közeledő ragadozót: május 18-án egy kaba sólyom röppent el a ház sarkánál. A korábbi években is többször láttam már itt, valószínűleg a Karancs lábánál fészkelő példányok tesznek néha egy-egy kört errefelé.

A karvalyokat, héjákat is szépen jelzik, nagy ribillióval követik őket. A napokban bekörözött ide egy egerész ölyv is, ő azonban semmiféle ijedelmet nem okozott a fecskenép körében.

Bizonytalan megfigyeléseket nem szokás számon tartani, de nem is tudományos céllal vezetem a madarásznaplómat, hanem csak úgy hobbiból, a mások és a magam örömére. A lényeg: május 28-án hajnalban egy sólyomféle ragadozót üldözött öt sarlósfecske az erkélyünk előtt. Arra a másodpercnyi időre, amíg láttam, nekem kerecsennek tűnt; örülnék is neki, de mivel ez egyáltalán nem biztos, a madarásznaplóba sem írtam be a fajt. Ami külön kis érdekesség: a molnárfecskéket egyáltalán nem izgatta a termetes ragadozó felbukkanása.

Május 31.


          Rajzottak a napokban a galagonya lepkék. Számos példányt megfigyeltem, utoljára 1983-ban emlékszem, hogy ilyen nagy számban mutatkoztak – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán