Párhuzamos műhelyek – A Művház Körei

Egy, mind a felnőttek, mind pedig a diákok körében egyaránt sikeresnek mondható nyári alkotótábor után, szeptembertől ismét beindultak a szakkörök a pásztói Művelődési Központban. A TÁMOP 3.2.3-09/2-2010-0023 –projektben, a párhuzamos műhelyek képzőművészeti szakkör keretében én a szobrászatot tartom, (ami nagyobb csoportlétszámú rendezvény, 15-20 gyerek), emellett két kiscsoportos (két-három résztvevő) egyéni tehetséggondozó foglalkozást is.
A szobrászat minden korosztály részére érdekes, hiszen melyik gyermek ne szeretne kézzel gyúrni úgy, hogy az sem baj, ha könyékig sáros lesz? Persze szeretném és tudom is, hogy ettől többről van szó, ahogyan szoktam is mondogatni: „az agyag mindaddig csupán sár, míg tudatosan nem kezdjük formázni, funkciót nem adunk hozzá, viszont onnantól, még ha nem is sikerül mindig mestermű, az azért már szobrászat…

Az egyéni tehetséggondozás szerintem hiánypótló jellegű munka, meggyőződésem, hogy szükség van ilyen jellegű iskolán kívüli oktatásra. Tudjuk az iskolákban egyre kisebb órakeret áll rendelkezésre, pedagógushiány, forráshiány ezek ma ismert gondok. Nem is olyan jó szó az „oktatás”, hiszen éppen az a célunk, hogy nem az iskolában megszokott módon dolgozzunk. A pedagógiai szempontok helyett, ez inkább műhelymunka, ahol együtt dolgozik felnőtt és gyerek. Nincs nehéz dolgom, mert tehetséges fiatalokban nincs hiány. Az érdeklődés sem utolsó, mert iskola után vagyunk, ilyenkor, csak aki szívesen rajzol, és valóban érdeklődési köre az alkotómunka, képes jól együttműködni. Vagyis fontos, hogy nem csupán délutáni elfoglaltság „jó helyen van a gyerek…”-legyünk. Tapasztalat is egyébként, hogy bár az adottságok változóak, a 10-12 éves korosztály, ha érdekes feladattal, kihívással és sikerélmény lehetőségével állunk ki meglepően színvonalas művek születnek, és ez elsősorban szorgalom és hozzáállás kérdése.
Vannak gyerekek, akik egyszerűen, csak többet rajzolnának. Mások mélyebb, vizuális kommunikációs, tudatos alkotótevékenységként rajzolnak. Tehetségük és igényük is van elmélyültebb, az iskolától eltérő foglalkozásra, ahol személyenként, egyénenként foglalkoznak velük. A foglalkozásokon az egyéni igényeket tartom szem előtt, technikai, kompozíciós eszközöket gyakorlunk, de a lényeg a saját, ötlet, elképzelés feltárása. Egyfajta segédeszközt próbálok felkínálni, amit akkor használ a fiatal alkotó, ha nincs egyéb ötlete, elakad, legyen szó vonalvezetésről, színkompozíciós ötletről, eszközhasználatról.

Külön érték ez nekem, valóban nincs nehéz dolgom, tehetséges gyermekek vannak, Antal Sára, ki tavaly óta jár a foglalkozásainkra, számtalan rajzverseny első díját nyerte már el. Varga Adél kilenc évesen gyakran okoz meglepetést egyéni rendkívül kifejező ötleteivel, vagy Fekete Fanni, aki idén kapcsolódott hozzánk, szintén igen fiatal, rendkívüli tudatossággal, érdeklődéssel és persze tehetséggel áll a szobrászathoz, de szinte bárkit megemlíthetnék.

Én sok örömöt lelek e munkában, jó látni, mennyi meglepetést okoznak olyan fiatalok, akikről egyébként nem is gondolnánk milyen tudatosság, kitartás, és érdeklődés van bennük az alkotótevékenység művelésére! Remélem, hogy a pásztói Teleki László Városi Könyvtár és Művelődési Központ nagyszerű kollégái még sok hasonlóan hasznos és színvonalas együttműködés lehetőségét teremtik meg a jövőben!
Varga Csaba