Lángolj és világíts! – Rajeczky Benjaminra emlékeztek

Ünnepi mise a Szent Lőrinc plébániatemplomban a zenetudós és szerzetes pap születésnapján

Rajeczky Benjamin születésének 110. évfordulójára emléknapot rendezett Pásztó önkormányzata. Az emlékezés szentmisével kezdődött, amelyet a Szent Lőrinc plébániatemplomban Dékány Árpád Sixtus zirci főapát, Ullmann Péter gödöllői premontrei perjel, Kecskés Attila pásztói plébános és Hulitka Róbert káplán koncelebrált.

Szentbeszédében Dékány Árpád Sixtus főapát emlékezett Rajeczky Benjaminra. Azzal kezdte: tehetséges ember volt, tehetségét Isten ajándékának fogta fel és szolgálatként kamatoztatta – nem az önmaga, hanem mások boldogítására.
– Nem a haszonelvűség volt a fontos számára – figyelmeztetett korunk egyik fő gondjára –, hanem tanítványait, nemzetünket, egyházunkat gazdagította élete minden napján. Béni bácsi – ahogyan tanítványai nevezték – alázattal és kötelességtudattal, életörömmel és szeretettel dolgozott. Szűkebb hazájához hű maradt, munkája során a mások lelkét bontakoztatta ki a zene által. Az én szót következetesen kerülte, ha munkáról volt szó, az általa szolgált ügyet mindig előtérbe helyezte – mondta a főapát. – Egyszerű, bátor, találékony, Istent szerető ember volt!

Sisák Imre polgármester megkoszorúzza Rajeczky Benjamin síremlékét az altemplomban

Ezután köszönetet mondott Pásztó önkormányzatának és Sisák Imre polgármesternek, hogy a város őrzi Rajeczky Benjamin emlékét, végül reményét fejezte ki, hogy egyszer még eljön az az idő, amikor újra ciszterciek miséznek Pásztón.
A szertartás után koszorúzás következett Rajeczky Benjamin nyughelyénél és lakóházánál, majd a Teleki László Városi Könyvtárban folytatódott a megemlékezés, a zenetudósról szóló előadások sorozatával. Az érdeklődők alig fértek el az intézmény nagytermében.

Koszorúzás Rajeczky Benjamin házánál

A jelenlévőket először Sisák Imre polgármester köszöntötte. Röviden szólt a ciszterci rend történetéről, 1190-es pásztói letelepedéséről, arról, hogy a török időkben elmentek innen a rend tagjai, de a vész elmúltával visszatértek.
– Rajeczky Benjamin közöttünk élt, Isten alázatos szolgájaként – mondta a polgármester. – Tudós ember volt, igazi polihisztor. Gaál István filmrendezőt, tisztelőjét idézve: „polihisztor volt, beszélt vagy tíz nyelven, több könyvtár volt a fejében. A polihisztortól viszont az különböztette meg, hogy neki csillag volt a szíve helyén, nem planéta!”

Sisák Imre megnyitóbeszédét mondja a könyvtárban tartott tudományos konferencián

Adósságot is törlesztünk most születésére emlékezve, a Jóistentől pedig azt kérjük: érjük meg, hogy a ciszterek újra szentmisét mutassanak be a pásztói templomban!
Ezután Tallián Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Zenetudományi Intézetének igazgatója köszöntötte a jelenlévőket. Ismertette az intézmény történetét és jelenét, elmondta, hogy Rajeczky Benjamin innen ment nyugdíjba 1970-ben, de ez után is dolgozott.
– Sok mindenen ment keresztül, de sosem érezte vagy éreztette a keserűségét – mondta.
Utána Ullmann Péter gödöllői premontrei perjel emlékezett Rajeczky Benjaminra – mint egykori munkatársa, személyes ismerőse és nagyatyai barátja.


– Életem nagy ajándéka az a néhány év, amit együtt tölthettünk – mondta. – Egyszerű és szerény ember volt, aki nyolcvan évesen még síelni tanította a pásztói káplánt. Innsbrucki évei alatt ugyanis jól megtanul síelni. Nem lehet a külsejét úgy leírni, hogy belső értékeit ne tekintsük! Belső békéjét annak köszönhette, hogy engedelmes tudott lenni. Innsbruckban még két év volt hátra akkoriban újdonságnak számító zenetörténeti tanulmányaiból, amikor a rend hazahívta. Egyszer megkérdeztem, hogy ez hogyan érintette. A rá jellemző módon így felelt: „Uramfia! Barát voltam.” Azaz engedelmeskednie kellett.
Sok más társával együtt szerzetesi életet élt a feloszlatás után is, igaz, közös fedél nélkül.
Idős korára megromlott a hallása, de ezt is fegyelmezetten és nyugodtan vette tudomásul.
Déri Balázs, a Magyar Egyházzene főszerkesztője „Egyetemesség és a magyarság, Rajeczky Benjamin, a gregorián kutatója” címmel tartott előadást. Amint mondta, aprólékos és szorgalmas munkát végzett és a nemzetközi áramlatokkal is kapcsolatot tartott. Déri Balázs a „palócok papjának” nevezte Béni bácsit.

Ezután a magyar gregoriánról beszélt, ami a Szent István-i időktől Pázmány Péter koráig meghatározó volt Európában. Kutatása nagy részt Rajeczky Benjamin és a hozzá köthető iskola érdeme.
Végül egy személyes emlékét is elmondta – ami alapján Rajeczky Benjamin akár a boldogok sorába is kerülhetne!
A következő előadást Tari Lujza népzenekutató tartotta, „Rajeczky Benjamin és a népzenetudomány” címmel. Beszélt a zenetudós szerzetes pap gyermekkoráról is.
– Ezermester édesapja kicsi cimbalmot készített számára – mondta. – Az innsbrucki évek után, az 1930-as évek elején felismerte a népzenegyűjtés fontosságát, bekapcsolódott a gregorián kutatásába is, rendkívüli felkészültségét pedig korán megmutatta. Igényességét és előrelátását jelzi, hogy – középiskolai zenetanárként – ő használt először eredeti népzenei lemezfelvételeket tanórán. Ezt tanítványai kitörő lelkesedéssel fogadták.
Elmondta, hogy a későbbiekben Zemplében, Hevesben, Nógrádban, az Alföldön és a felvidéki Zoboralján végzett népzenei gyűjtéseket. Pásztón például 1948-ban írta le a helyi betlehemest.
– Munkássága örök példa mindannyiunk számára – mondta végül.
Ezután Szabó Dénes az Egri Ciszterci Gimnázium munkatársa tartott eladást az intézmény zenei életének történetről tartott előadást. Kitérve a Rajeczky család történetére is, bemutatva a Trencsén megyei eredetű család nemesi címerét is. Elmondta, hogy a nagy múltú – 1687-ben alapított – középiskolában mikor és hogyan, milyen feltételek mellett zajlott az ének- és a zeneoktatás, majd Rajeczky Benjamin tanulmányairól emlékezett meg.

Küllős Imola folklorista „Rajeczky Benjamin és a folklórtudomány” címmel a népzenekutató Rajeczky Benjaminról tartott előadást. A legnehezebb időkről, az 1950-es évekről elmondta, hogy a tudós pap egy ideig ingyen dolgozott a Néprajzi Múzeum népzenei osztályán, végül Balassa Iván igazgatósága idején kerülhetett státuszba. Igazi érdekességként említette, hogy amikor az 1950-es években nem lehetett tűt kapni a régi népzenei felvételek lehallgatásához, Rajeczky Benjamin – pásztói – galagonyatövissel pótolta a hiányzó műszaki eszközt, ami csodálatos módon működőképesnek bizonyult.

Rajeczky Benjamin portréja

– Népszerűsítő feladatokat is ellátott, a „Röpülj páva” zsűrijének elnökeként is tevékenykedett – mondta Küllős Imola. – Páratlan zenei memóriája volt, évtizedekkel később is felismerte azok hangját, akiktől népdalt gyűjtött. Ingázott Budapest és Pásztó között, életének utolsó évtizedében pedig már apránként kezdték elismerni európai hírű működését is.
Végül azt kívánta, hogy Rajeczky Benjamin emlékét ne csak ápolják a helyiek, hanem áldott is legyen a pásztóiak épülésére.
A gazdag programot a pásztói Rajeczky Benjamin Zeneiskola tanárainak és növendékeinek fellépése, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak népzenei műsora színesítette. Levetítették Gaál István Rajeczky Benjaminról szóló portréfilmjét is.
Faragó Z.