Születésnapi emlékezés

Pásztó jeles szülöttére, Csohány Kálmán grafikusművészre a hagyománynak megfelelően ez évben is születésnapján, január 31-én emlékezett a város. A Csohány Galériában a szép számú érdeklődőt dr. Hír János, a Pásztói Múzeum igazgatója köszöntötte, majd Sisák Imre, Pásztó polgármestere mondott beszédet.

Egy idézettel kezdte: „Hatalmas meleg kenyér – ez volt mindannyiunknak. Egyetlen szóval nem szabad, nem lehet többet mondani erről, mert minden kevesebb nála, annál, amit adott nekünk, ahogy osztotta szét magát mindannyiunk között, akik szerettük és még azok között is, akik nem ismerték olyan közelről, mint a barátai.”
– Ezekkel a szavakkal B. Supka Magdolna művészettörténész, Csohány Kálmán barátja, művészetének ismerője búcsúztatta az oly’ korán eltávozott művészt 1980. április 23-án – mondta a polgármester úr.

Elmondta ezután, hogy Csohány Kálmán, bár csak 55 évet élt, csodálatos hagyaték maradt utána. Az ez évi kiállítás az életmű egy újabb részét mutatja be a közönségnek. Szólt arról is, hogy Pásztón erkölcsi kötelesség a művész emlékének ápolása, hiszen ő is úgy szerette a szülőföldjét, mint kevesen e hazában. Pásztó iránt táplált érzéseit talán ahhoz hasonlítható, amikor az újszülött csecsemőt öleli szeretettel keblére az édesanyja.

Sisák Imre idézte a jóbarát Gaál István filmrendező róla írt sorait is:
„Miközben idejövet (Pásztón) kinéztem a vonat ablakán, mintha végig Csohány rajzait láttam volna. Ezek a tájak annyira pontosan és ugyanakkor érzékfelettien léteznek, mint amelyek már túl vannak minden tapasztalat határán, bár nagyon is a vaskos valóságban gyökereznek. Rájöttem arra, amit egyébként már régóta érzek, ha bármikor itt járok, hogy tulajdonképpen Csohány grafikákat látok, lefosztott, göcsörtös, lobogó fákkal, suhanó madarakkal. Ha ciprustestű topolyafák ágai közt fekete varjak áthúznak, Csohány Kálmán grafikáját utánozzák.”

– Tisztelt emlékezők! – folytatta a polgármester úr. – Feltehetjük magunknak a kérdést, elegendő-e évente egyszer emlékezni Csohány Kálmánra és elégedetten kipipálni az eseménynaptárban a január 31-ét, mint elvégzendő feladatot? Az efféle magatartás nem lenne méltó, de hála Istennek elfeledkezni sem tudnék róla, hiszen a munkahelyemre beérkezve minden reggel az Ő grafikái figyelmeztetnek a kötelességekre.

Elmondta: a kétszeres Munkácsy díjas grafikusművész életművének megismertetésében kiváló partner a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola Herczegné Varga Ilona igazgató vezetésével, a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány Shah Gabriella művészettörténész segítségével és a Pásztói Múzeum dr. Hír János igazgató közreműködésével.
Sisák Imre reményét fejezte ki, hogy a salgótarjáni Karancs Szállóban elbontott Csohány-mozaik esete Pásztón nem ismétlődik meg napjaink nagy változásai közepette sem és a gimnáziumban az „Énekek éneke” a helyén marad. Végül köszönetet mondott Csohány Kálmán özvegyének, Klári néninek és a család tagjainak azért, hogy minden segítséget megadnak a városnak a művész emlékének ápolására.

Az ünnepi beszéd után Shah Gabriella művészettörténész a konferálása mellett a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola diákjainak előadásában elhangzott azon irodalmi alkotások egy része, amelyeknek illusztrációit a galéria falain láthatja a közönség.
Shah Gabriella elmondta, a tárlaton zömében Ady Endre költeményei ihlette grafikák láthatók, de több Áprily Lajos, Illyés Gyula és Kassák Lajos vers is megelevenedik.

– Csohány Kálmán idén lett volna 87 éves, – mondta Shah Gabriella – 32 éve nem rajzolja már a pásztóiak, s rajtuk keresztül az egész emberiség örömét, bánatát. A jelenkor fájdalmainak enyhítésére azonban ma is meríthetünk erőt Csohány Kálmán grafikáiból, hiszen olyan hatalmas életművet hagyott hátra, melyből jut vigasz az ezredfordulón túl is. Csohány Kálmán még főiskolás volt, amikor megjelentek első illusztrációi, melyek meglepően érett kifejezésbeli sajátosságokról tesznek tanúbizonyságot.

Shah Gabriella elmondta, hogy az 1950-es évektől kezdve a grafika a politika szemében alárendelt szerepet játszott, ezért szabadabb pályát kínált az alkotóknak és az újjászületés talaja is ez lett. Csohány Kálmán már főiskolás korában számos megbízást kapott, de sokat rajzolt a maga kedvére is, papírra vetve irodalmi élményeit. Tamási Áron Ábel könyveinek, Tersánszky Kakuk Marcijának illusztrációival a grafikusok élgárdájába emelkedett, vezető helyét haláláig megtartotta.
Szólt ezután a bolygó zsidó, másként Ahasvér motívumról, ami Csohány művészetében a nyugtot soha nem találó, kétségbeesett futást örökíti meg. A hagyomány szerint Jézus a keresztúton Ahasvér gazdag zsidó padjára akart leülni, ez azonban elkergette, amiért bűnhődésül ezerszer meg kell kerülnie a világot, nyugtot soha nem találva.

„Csohány művészete az ősi magyar hitvilággal rokon. Középpontjában a világosság és sötétség, a jó és a rossz küzdelme áll, az életé és a halálé” – mondta Shah Gabriella.
Szólt az Áprlily Lajos, Ady Endre verseihez készített illusztrációkról, a művész szorongásélményeiről, halálvízióiról. Utóbbiak elől is a rajzolásba menekült.

Csohány Kálmán vérbeli grafikus volt. Ahogy ő maga mondta: „Nem színekben gondolkozom, hanem vonalban. Vannak formák és tartalmak, amikhez nekem is szükségem van a színekre. De amit a vonallal és a fénnyel akarok kifejezni, ahhoz a fekete-fehér, a két véglet párbeszédére van szükségem” – idézte Shah Gabriella a művészt.

A rendezvény végén a hagyaték ápolásában és megismertetésében nyújtott munkájáért a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány „Madarak és harangok” díjában részesült Pintér Nándor aranydiplomás tanár és dr. Csongrády Béla író, újságíró, nyugalmazott felelősszerkesztő is.

Faragó Zoltán