Zöldikék a madáritatón (MTI)

         Egy zöldike (Carduelis chloris) hűsíti magát egy itatóban – MTI Fotó: Kovács Attila

        Mintha a vízen járna a zöldike. A képek Pomáz környékén készültek – MTI Fotó: Kovács Attila

Vadkárfelmérési-útmutató készül (MTI)

Várhatóan hónapokon belül megjelenik az egységes vadkárfelmérési-útmutató, amelynek alkalmazásával javulhat a földhasználók és vadgazdálkodók közötti viszony, és csökkenhet az elmúlt két évtizedben szinte folyamatosan növekvő vadkár - mondta Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke június 28-án a Sefag Zrt. és a Syngenta zselickisfaludi konferenciáján.

A NAK közleménye szerint az elnök ismertette, a szakértők arra törekedtek, hogy az útmutató többek között szakmai konszenzuson alapuljon, egyszerű, teljes körű, gyakorlatias legyen, olcsó eljárást tegyen lehetővé, a vadkár mértékének megállapítása objektíven történjen, valamint a felmérés ellenőrizhető és azonos végeredményt adjon.

Rámutatott, hogy a vad túlszaporodása miatt az utóbbi két évtizedben szinte folyamatosan növekedett a térített vadkár, ez tavaly megközelítette a 2,6 milliárd forintot. Az országos vadkár több mint fele három megyében koncentrálódik, a negyede Somogy megyében, amit Zala és Baranya megye követett 13-13 százalékkal. Győrffy Balázs kitért arra is, hogy a vadkárt a 2015-ben elfogadott vadászati törvény új alapokra helyezi.

A jogszabály rögzíti, hogy a vadállomány nemzeti érték és a természetes életközösségek része, megjelenése nem tekinthető rendellenességnek a mező- és erdőgazdasági területeken.

Ugyanakkor az ágazati szereplőkkel, illetve az ágazat irányításában közreműködő szervezetekkel együtt továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítani a vadkárok korrekt felmérésére és kezelésére, amelyhez jó kiindulási alapot jelentett és jelent a NAK és az Országos Magyar Vadászkamara közötti párbeszéd és aktív együttműködés - közölte a NAK elnöke.

Orvvadászokat fogtak el a rendőrök a Bakonyban (MTI)

Két illegálisan vadászó férfit és segítőjüket fogták el a rendőrök a közelmúltban a Bakonyban. A gyanúsítottaknál 160-180 kiló vadhúsból készült élelmiszert is lefoglaltak - hangzott el egy veszprémi sajtótájékoztatón június 26-án.

Pogány Péter, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi főkapitány-helyettese közölte: mintegy féléves nyomozás eredményeként fogták el a pápai kapitányság munkatársai a gyanúsítottakat. A nyomozás adatai szerint a 61 és 32 éves, Győr-Moson-Sopron megyei férfi 2017 decemberétől 2018 júniusáig vadászati jogosultság nélkül lőtt ki és lopott el csaknem száz vadat, amelyeknek a vadgazdálkodási értéke több millió forint.

Nagy Ákos, a Pápai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője elmondta: a két férfit június 20-án hajnalban a Veszprém megyei Gic községben fogták el. Gépkocsijukban egy őzbak és egy muflonjerke tetemét, az utastérben pedig vadászkutyát, fegyvereket, lőszerhüvelyeket, valamint egy - tiltott vadászati eszköznek minősülő - céltávcsőre szerelhető éjjellátót is találtak.

Később elfogták segítőjüket is, egy vadgazdálkodásra jogosult szervezeténél dolgozó Veszprém megyei 32 éves férfit, aki információval segítette őket.

Orvvadászat és lopás megalapozott gyanúja miatt, illetve ezek bűnsegédlete miatt indult eljárás a gyanúsítottak ellen, akiknek a bíróság elrendelte az előzetes letartóztatásukat.

Az elkövetők otthonából védett holló, fokozottan védett vadmacska, valamint több gím- és dámbika, őzbak trófeája is előkerült - közölte a sajtótájékoztatón Pintér Csaba, az Agrárminisztérium Észak-dunántúli Vadgazdálkodási Táji Osztályának vezetője.

Hercsel György Győr-Moson-Sopron megyei főállatorvos elmondta: z egyik győri családi házban rossz higiénés körülmények között tárolt több mint másfél mázsányi szalámit, kolbászt, szalonnát találtak. Egy másik, Győr környéki házban pedig az úgynevezett tenyészetinformációs rendszerben rögzítést elmulasztva tartottak csaknem hatvan tyúkot, egy kecskét, három szamarat, tizenkét nagysúlyú mangalicát és öt dámvadat - tette hozzá.

Június – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Nagy rókalepke. Régen gyakoribb faj volt. A nyár első felében láttam vagy nyolc-tíz példányt a Medves-vidéken, ami öröm, mert az elmúlt bő három évtizedben legfeljebb évi kettő-három volt az átlag – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Fehérpettyes álcsüngőlepkék – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Aranyos rózsabogarak reggelije. Egy sáska figyeli őket – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Megemlékezés Kokó-ról, a jelnyelven beszélő gorilláról (MTI)

Dr. Jane Goodall megemlékezése Kokó-ról a jelnyelven beszélő gorilláról: olyan jól emlékszem arra, amikor Francine (Penny) Patterson meghívására először látogattam meg Kokót. (Penny volt az a nő, aki megtanította Kokót az Amerikai Jelnyelv módosított formájának használatára).

Nem emlékszem pontosan, mikor volt, de már nagyon sok szót tudott. Nem ő volt az első jelelő emberszabású, akivel találkoztam, mivel előzőleg már megismerkedtem Washoe-val, az első csimpánzzal, akit a Gardener házaspár és később Roger Fouts tanított jelnyelvre (Roger oktatott más csimpánzokat is, akik ismerték a jelnyelvet és közülük sokkal találkoztam én is.)

Amikor a Gombe parkban vadon élő csimpánzokat tanulmányoztam, nagyon érdekes dolgokat tudtam meg a természetükről és az életmódjukról.

Bár mi emberek, a gorillák, és a csimpánzok mind főemlősök vagyunk, a gorillák igencsak különböznek a csimpánzoktól. Ahogy az első látogatás alkalmával ültem ott, miközben Penny jelnyelven beszélgetett Kokóval, nagy hatást tett rám a gorilla békés személyisége.

Élete során sok jelet sajátított el (kb. 1000-ről lehet hallani - és megértett kb. 2000 beszélt szót is.) Jelentőségteljesen és néha innovatív módon használta a jeleket. És válaszolt egy kérdésemre, amiről éppen a diákjaimmal vitáztam amikor a Gombe vad csimpánzaival dolgoztunk.

Mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy amikor egy csoport földön levő csimpánzt figyeltek meg pihenés vagy kurkászás közben, akkor ülve tegyék. "Nem lehet túl jó érzés a csimpánzoknak, ha föléjük tornyosultok", - mondtam. A diákok azzal érveltek, hogy a csimpánzok olyan látványosan nyugodtak, hogy ezzel mit sem törődnek. Ezért megkértem Penny-t, hogy kérdezze meg Kokót, hogy melyiket szereti jobban, ha állnak vagy ülnek körülötte az emberek. És Koko, Penny szerint nagyon határozottan azt válaszolta, hogy az emberek feküdjenek le!

A másik történet Kokóról, amit nagyon szeretek az az, amelyik egyszer s mindenkorra bizonyítja, hogy az emberszabásúaknak van humorérzékük. A csimpánzoknál gyakran voltam tanúja ennek, de az nem volt annyira egyértelmű, mint Koko viselkedése.

Éppen akkor tanulta meg a színek jeleit, de nemcsak a fő színekét, hanem a liláét, az aranyét, a bézst, és így tovább. Volt egy fiatal nő, aki közömbösen tesztelte Koko készségeit és lefoglalta őt vacsora előtt. A nő különféle tárgyakat vett a kezébe és Koko helyesen jelelte a színüket.

Amíg meg nem kérdezte tőle egy fehér kendő színét. "Piros," jelelte Koko. És többször egymás után ragaszkodott ehhez a színhez, amíg meg nem mondták neki, hogy ha nem mutogatja el a helyes színt, nem kap almalét vacsorára. Erre a borzalmas fenyegetésre Koko kinyújtotta a kezét és megragadta a kendőt, levett róla egy miniatűr piros szöszt, és erélyesen azt jelelte, hogy "piros, piros, piros", miközben hangos, gorilla kacagásnak megfelelő röffenéseket hallatott.

Koko akkor vált nemzetközileg ismertté és közkedveltté, amikor Karácsonyra kért egy kiscicát. A játékcicát, amit kapott, elutasította, aztán egy alomból kiválasztott egy szürke-fehér tarka cicát.

Az All Ball nevet adta neki és csak ritkán vált meg tőle egészen addig, amíg a cicát sajnos el nem ütötte egy autó. Koko hónapokon keresztül gyászolt utána, majd később volt még néhány cicája és mindig nagyon gyengéden bánt velük. Koko jól szemléltette, hogy milyen kötelékek alakulhatnak ki különböző fajhoz tartozó állatok között, ami engem különösen foglalkoztató téma.

Egyszer a Gombe-ban igaz barátság alakult ki egy kissé magányos csimpánzkölyök, Gilka, és egy Goblina nevű pávián között, aki kivált a csapatából, hogy játszhasson a barátjával, amikor egymás közelében voltak. Egy másik sztori, amit Kokóról hallottam, az az, hogy szeretett kedvtelésből festegetni, noha Michael, a vele nevelkedő másik gorilla nagyon komolyan vette a festést. Michael sajnos 2000-ben szívelégtelenségben elpusztult). Koko 46 éves korában békésen, álmában halt meg. Így egy kicsit tovább élt, mint általában a vadon élő gorillák.

A legidősebb állatkerti gorilla a 60 évet élt Colo volt a Columbus Állatkertből). Koko, sok mindent tanítottál nekünk a gorillák intelligenciájáról, és nagyon szerettünk. Hiányozni fogsz.

Forrás: http://news.janegoodall.org/2018/06/22/dr-goodall-remembers-koko-the-gor...
Fordította: Franczen Bea

Tömegesen lövik ki a vaddisznókat Bulgáriában(MTI)

A vaddisznók tömeges kilövését rendelték el az észak-bulgáriai Dobrics megyében miután a vele szomszédos romániai Tulcea megyében az afrikai sertéspestis (ASP) 15 gócpontját azonosították – írja június 25-én az MTI.

A news.bg internetes lap írása szerint eredetileg október 1-jével kezdődik a vaddisznókra a vadászati szezon, az állomány drasztikus ritkítása érdekében ezt most előre hozzák.

A megyében található terveli erdőgazdaságban 387 egyedet tartanak nyílván, számukat 350-nel kívánják csökkenteni. A betegség elleni intézkedések ennél szélesebb körűek.

A sertésállomány fokozott ellenőrzése és nagy területek fertőtlenítése mellett megtiltották minden sertéshús, és azt tartalmazó élelmiszer bevitelét is Bulgáriába. Az ilyen termékeket a határon elkobozzák és megsemmisítik.

Ugyancsak elrendelték az Európai Unióból érkező járművek fertőtlenítését a határon. Az állategészségügyi hatóság illetékese szerint a fertőzés terjedésének egyik fő veszélyforrása a Romániából és Magyarországról a nyári szezonban érkező nagy számú turista.

Medvenyomon: hétfőn döntenek Robi sorsáról

Az alföldön kóborló medvét Sándorfalva közelében péntek éjjel sikeresen befogták, jelenleg a Szegedi Vadasparkban várja a döntést további sorsáról – írja közleményében a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.

Hozzáteszik: a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben az elengedésről még nem született döntés. A továbbiakról hétfőn, egy minden érintett szerv képviselőiből álló bizottság fog dönteni, így a szabadon engedés idejéről és helyszínéről is.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – amely nem összekeverendő a Bükki Nemzeti Parkkal – éppolyan fontosnak tartja a működési területén, illetve az ország egyéb területein élő lakosság biztonságát és jogait, mint a természet védelmét.

A bizottság döntéséről szóló sajtóközlemény megjelenéséig minden, az elengedéssel kapcsolatos információ nem megalapozott. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

Június – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

              Egy kis "bogarászás" nyár elején: bogáncslepke. Már nyílik számos olyan faj, amelyik két-három héttel is később szokott, közöttük az egynyári seprence, a parlagfű is. A napokban a pocsolyák környékén, az erdei utakon nagyon sok lepkefajt láthatott az ember, jelentős egyedszámban – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Május – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Nagy tűzlepke – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

           Búzavirág. Pár éve művelték azt a részt a Medvesen, ahol még nyílik néhány tő a földutak szélén és a vaddisznótúrásokban. A terület ma legelő – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

           Májusi felhők a Medves-fennsík felett. Ez a rész nagyjából 550 méteres tengerszint feletti magasságban van. A háttérben balra a Karancs tömbje és Salgó vára, jobbra a Sátor-hegy látszik. Ezen a helyen láttam a két fenti szépséget – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Májusi madarásznapló

Meglehetősen eredménytelen volt az elmúlt időszak madármegfigyelés szempontjából. (Mármint nekem. Sajnos nem értem rá hosszabb sétákra…)

A lényeg: az idei első fürjet május 13-án hallottam a Medves-fennsíkon, egyetlen hím mondott pittypalattyot a régi skeet-lőtér közelében. Nem sokat szólt, vagy kettőt. Éppen a legnagyobb, már hetek óta tartó szárazság volt a környéken, de aztán Istennek hála, megérkeztek az esők.

Május 20-án már legalább hat fürjkakast hallottam, öt különböző kaszálón. Meglátni persze nem sikerült egyiket sem. A május 27-i sétán, ami sokkal rövidebb volt a két előzőnél, meg már késő délelőttre esett, megint csak egy példány szólt.


         Fűben szól a fürj, csak legyen ember, aki meg is pillantja... – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A fürjeken kívül – mindhárom sétán – citromsármányok, egy nagy hangú, de rejtekét elárulni sehogyan sem akaró nyaktekercs, tövisszúró gébicsek, kakukkok, énes és feketerigók, tengelicek, zöldikék mutatkoztak. Az erdős részeken kék- és széncinegéket, csuszkákat láttam-hallottam.


          Itt szól a nyaktekercs. Odúja helyét nem árulta el, de ezen a részen áll több idős, fává nőtt rekettyefűz. Puhafa, kiválóan alkalmas odú ácsolására, de a nyaktekercs az irodalom szerint nem nagyon vállalkozik ilyenre. Persze a környék harkályfajainak odúit is elfoglalhatja – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Szólt a csilpcsalp füzike, az örvös galamb, a sárgarigó, a zöld küllő. Május 20-án a Medves-magosa felé egy kék galamb öblös búgását is visszhangozta a bükkös szálerdő, de sajnos nem mutatta meg magát. Fácán kakatolását is hallottam mindhárom alkalommal.

A titkos gombázóhelyem környékén hegyi fakúsz is szólt, mind a háromszor.

Május 27-én egy cigánycsuk párt is megfigyeltem: a villanypásztor karóin üldögéltek a Szarufa-bérc felett. Ugyanitt volt négy mezei veréb, óriási mennyiségű, már fiókáit nevelő seregély mellett. Zárójelben: május végén felbukkant többfelé is Nógrádban a pásztormadár; a Medves-fennsíkon is lehetnek, de én sajnos még sosem láttam ezt a másik nevén rózsás seregélynek is nevezett fajt.


           Nyári vargánya tavasszal – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Megfigyeltem még a szokásos fajok közül szajkókat, egerész ölyveket, nagy fakopáncsokat. Megnéztem egy régen látott erdőrészt, ahol hosszú évek óta áll egy bükkfa csonkja:


          Bükkfa csonkja. A fekete harkályok már hatalmas odúkat véstek bele – Fotó: A.-Faragó Zoltán

Kosárlabdányi lyukakat véstek már bele a fekete harkályok, de velük sem volt szerencsém, egyet sem láttam-hallottam.


           Madárfészek kosbor. Az esők után tömegesen virított ki – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Ami a növényvilágot illeti, egy pár fehér madársisak és madárfészek kosbor képviselte az orchideákat. Utóbbiak május második felére már tömegesen virítottak. A fennsík kaszálói is mutatták a szokásos fajgazdagságot, a réti kakukkszegfűtől a festő rekettyéig, a margitvirágtól a harangvirágfajokig.

Nagy örömömre akadt pár nyári vargánya, aminek a palóc vidéken igazi gomba a becsületes neve.

Akármilyen fura, az erkélyről több érdekesség mutatkozott az elmúlt időszakban, mint a természetben… Legalábbis nekem. Amint említettem volt, a szabadba nem nagyon jutottam ki, de kora reggelente az erkélyre még ki tudok menni ettől függetlenül…

Az első sarlós fecskéket a salgótarjáni Vásártér környékén május 6-án észleltem. Ezután már rendszeresen láttam őket másfelé is. Általában három példány mutatkozott, május 23-án viszont négy repült együtt, 27-én pedig öt. Ez reményt ad arra, hogy esetleg növekedett a költőpárok száma – egyről kettőre. Nem tűnik soknak, de ez már éppen száz százalékos emelkedés.

A molnárfecskéket rendszeresen próbálom megszámolni, amikor alkalmas időben éppen előttem röpködnek: 25 körüli az eredmény rendszeresen, tehát a Vásártér északi részén 12 – 13 pár költhet. (Szerencsére időközben az ablakunk sarkában lévő fészket is elfoglalta egy pár, már le is mondtam róluk, olyan későn telepedtek meg, május 10-e táján.)

A fecskék hangjelzései gyakran elárulják a közeledő ragadozót: május 18-án egy kaba sólyom röppent el a ház sarkánál. A korábbi években is többször láttam már itt, valószínűleg a Karancs lábánál fészkelő példányok tesznek néha egy-egy kört errefelé.

A karvalyokat, héjákat is szépen jelzik, nagy ribillióval követik őket. A napokban bekörözött ide egy egerész ölyv is, ő azonban semmiféle ijedelmet nem okozott a fecskenép körében.

Bizonytalan megfigyeléseket nem szokás számon tartani, de nem is tudományos céllal vezetem a madarásznaplómat, hanem csak úgy hobbiból, a mások és a magam örömére. A lényeg: május 28-án hajnalban egy sólyomféle ragadozót üldözött öt sarlósfecske az erkélyünk előtt. Arra a másodpercnyi időre, amíg láttam, nekem kerecsennek tűnt; örülnék is neki, de mivel ez egyáltalán nem biztos, a madarásznaplóba sem írtam be a fajt. Ami külön kis érdekesség: a molnárfecskéket egyáltalán nem izgatta a termetes ragadozó felbukkanása.

Május 31.


          Rajzottak a napokban a galagonya lepkék. Számos példányt megfigyeltem, utoljára 1983-ban emlékszem, hogy ilyen nagy számban mutatkoztak – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán