Kísérleti erdőkezelés a tölgyesek állapotának javítására (MTI)

Magyarországon ma már nincs természetes állapotban lévő tölgyerdő, ezért a Természetvédelmi Világalap (WWF) és partnerei kísérletbe kezdtek a tölgyesek eredeti állapotainak visszaállítására. A Life4Oak Forests program Magyarországon 1500 hektárt érint - közölte a WWF a madarak és fák napja alkalmából az MTI-vel 2018. május 10-én.


     Bódis Pál előadása a helyszínen. A háttérben láthatók a természetvédelmi okokból a kitermelés helyszínén hagyott fa- és gallyrakások. Utóbbiak hosszú távon hangyabollyá alakulhatnak: ezeknek a rovaroknak szintén fontos szerepük van az erdő életében – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

A sík- és dombvidéki tölgyerdők könnyen elérhető, nagy értékű faanyagot biztosítottak, amelyet az emberiség úgy használt, hogy nem számolt a következményekkel - írja a közlemény. A tölgyesek az erdőgazdálkodás következtében ma egykorúak, ezért állatviláguk is elszegényedett.


     Terepbejárás a sajtó munkatársainak a Garáb határában fekvő Varjú-bérc 25 hektáros mintaterületén, 2018. május 9-én – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Bár ezek az erdők a kívülálló szemében rendezettnek tűnnek, a természetes, egészséges erdő nem ilyen. A biológiai sokszínűséghez szükség van a fiatal, az öreg és a holt fára, a megfelelő cserjeszintre, a gyökértányérokra, az odúkra, az erdei tócsákra. Ezek együtt értékes állat- és növényfajoknak nyújtanak menedéket.

A WWF Magyarország most ezen állapotok visszaállítására tesz kísérletet a Natura 2000 hálózathoz tartozó területeken, összesen 1500 hektáron. A húsz mintaterület a Bükki, a Balaton-felvidéki és a Duna-Ipoly Nemzeti Park működési területén található.


      Ősz Gábor, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa egy kikorható ágcsonkot mutat. A harkályok ennek helyén sokkal könnyebben ácsolnak odút – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

A kezelés során az erdőkben fák kivágásával vagy kiszárításával "lékeket" alakítanak ki, hogy a fény érje a talajszintet, így felnőhetnek a csemeték és kialakulhat a cserjeszint.

A holt fára is nagy szükség van: az erdei madárfajok kétharmada odúhoz kötött, ezeket a harkályfajok többnyire letört ágak helyén ácsolják. Az ugyancsak a holt fában fejlődő ragadozó rovarfajok képesek az erdészeti kártevők túlszaporodásának megállítására is.

Egyes fajok a levált kéreg mögött költenek, ugyanott élőhelyet találnak denevérfajok is.


       Fidlóczky József, a program vezetője a garábi helyszíni bejáráson 2018. május 9-én – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Bódis Pál, a WWF Magyarország erdővédelmi projektvezetője elmondta, hogy a Life4Oak Forests programban a mintaterületeken olyan erdőművelési és élőhelykezelési eljárásokat alkalmaznak, amelyek elősegítik az erdők szerkezetének összetettebbé válását és a fajgazdagság gyarapodását.


     Dr. Koncz Péter a Duna-Ipoly Nemzeti Park képviseletében tartott helyszíni előadást. Utóbbi nemzeti park 600 hektárnyi területtel vesz részt a programban – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Hozzátette: egyes területeken az idegenhonos, intenzíven terjedő növényfajokat, az akácot, a bálvány- és az ostorfát is visszaszorítják. Bódis Pál kifejtette: a cél a tapasztalatok alapján kiindulási alap teremtése ahhoz, hogy tölgyerdeink természetesebbé váljanak.

A Life4Oak Forests című projekt tíz évig tart, a LIFE Nature programban, az Európai Unió támogatásával és a Földművelésügyi Minisztérium társfinanszírozásával valósul meg.

Megérkeztek az utolsó vándormadarak is

         Nyárias meleg, mit meleg, kánikula volt az elmúlt napokban. Sajnos az esők elkerülték Észak-Nógrádot, pedig nagyon kellene, mert zörgősre száradt az erdő alja, a fű van, ahol már ki is égett az első kaszálás után, az ösvények pedig porzanak.

Felemásra sikerült a két kis madarászkirándulás a hónap elején. Fotózni nem sok mindent sikerült, látni és hallani viszont annál több mindent. A kis mátrai sétám csak azt hozta eredményül, hogy megtaláltam a bíboros kosbort, amit vagy hat éve egy vaddisznótúrásban fotóztam először. A túrásnak már nyoma sincs, de a növény évről évre virít ezen a helyen.

         Bíboros kosbor, már vagy hat éve ugyanott találok egy tövet – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

             Madárfészek kosbor – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

           Fehér madársisak – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

         Nagyvirágú méhfű – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Több tő fehér madársisak, egy már virágzó madárfészek kosbor képviselte rajta kívül a mérsékelt égövi talajlakó orchideákat. Volt a néhány tő nagyvirágú méhfű is, nagyon szép, látványos a virágzása. Ami a madárvilágot illeti, egy pár egerészölyv, egy, az erdőszélen végignyilalló örvös galamb, csilpcsalp füzike, seregélyek, mezei poszáták mutatkoztak.

Rossz volt persze a kora délutáni időpont. Idén az első sarlósfecskéket május 6-án reggel láttam Salgótarján felett. Két vagy három példány volt, azért nem tudni pontosan, mert először kettőt láttam, utána meg még egy példányt; lehetséges, hogy visszatért az először látott madarak közül az egyik.

Ugyancsak május 6-án láttam az első tövisszúró gébicseket, de persze ők már régebben itt voltak, csak eddig nem sikerült összefutni velük. A Kökényes-völgyben is tettem egy sétát, ott került elém egy pár. Rajtuk kívül a szokásos fajokat láttam és hallottam.


          Hétpettyes katicabogás a Kökényes-völgyban – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Énekelt a fülemüle, az erdei pinty, a feketerigó, a barát poszáta, szólt a kakukk, nevét mondogatta a csilpcsalp füzike és a zöld küllő, flótázott a sárgarigó, kakatolt a fácán, búgott a vadgerle. A nyaktekercs – nem is tudom, mit írjak a hangjára, nekem leginkább vijjogásnak hallatszik, de azt az ölyv szokott… Maradjunk abban, hogy kiabált. Énekes rigó is fújta a nótáját, de az előbbi felsorolásnál már nem akartam szóismétlésbe esni a neve miatt.

Láttam fentiek mellett hollót, szajkót, Bátonyterenye környékéről egészen idáig felkóboroltak a vetési varjak. A patakparti odvas fák tetején és a levegőben sűrűn jártak a seregélyek, volt egy pár füsti fecske, barázda billegető, zöldike, tengelic, széncinege, meg egy házi rozsdafarkú is, utóbbi a völgy bejáratánál.

Május 9-én Garábról jövet Karancsalja és Salgótarján között két helyen is hallottam berki tücsökmadár pirregését. Idén az első alkalom volt, s már évtizedek távlatából mondhatom, hogy mindig ezen a helyen hallani a hangjukat. Látni csak elvétve lehet őket, akkor is bizonytalan, mi került az ember elé.

Erdőrezervátum a mátrai Csörgő-völgyben (MTI)

           Foltos szalamandra (Salamandra salamandra) a Csörgő-völgy erdőrezervátumban Mátraszentimre közelébe – MTI Fotó: Komka Péter

           A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén lévő védett erdőterületen minden emberi tevékenységet végérvényesen beszüntettek annak érdekében, hogy az erdő természetes folyamatai zavartalanul és hosszú távon érvényre juthassanak, és azok megismerhetővé, tanulmányozhatóvá váljanak – MTI Fotó: Komka Péter

Növelik a veszélyeztetett rákosi vipera élőhelyét Bugacon (MTI)

Határon átnyúló együttműködési programmal növelik a kihalással veszélyeztetett rákosi vipera élőhelyét Bugacon - közölte a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága az MTI-vel.

A közlemény szerint kisméretű kígyófajunk, a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) a magyar gerinces fauna legveszélyeztetettebb faja, vadon élő állományát alig több mint 500 példány körülire becsülik. Ráadásul ez az alfaj a Kárpát-medencében csak Erdélyben és Magyarországon fordul elő.

Hazánkban mára csak a Hanság és a Kiskunság gyepein, legelőin maradtak fenn. A Kiskunságban Dabas, Táborfalva és Kunpeszér környékén, illetve a Bugac-Bócsa pusztákon vannak még populációi. A rákosi viperának Bugacon két élőhelye maradt, a Nagypusztán és az egykori katonai lőtéren.

A két területet viszont egy csaknem 20 hektáros, zömmel akác és erdei fenyő fajokból álló erdő választja el egymástól. Az apró termetű kígyóknak az erdő áthatolhatatlan akadályt jelent, így a két populáció nem tud keveredni egymással.

A most indult Interreg-IPA Magyarország - Szerbia projektben a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság kapcsolatot teremt a két terület között. Így nem csak újra összeköttetésbe kerülnek a viperapopulációk, hanem megnövelik az élőhelyüket is.

A pályázati program során 13 hektárnyi akácos-fenyves erdőt előbb átminősítenek, majd kitermelik, meghagyva az őshonos fafajokat.

Az így kialakított fás legelőn a fenyőtű avar eltávolítása után fűmag felülvetéssel segítik elő a gyep regenerációját. A rákosi vipera rejtőzködő életmódú állat, mivel a kistermetű, 40-60 centiméter hosszúságú kígyó számos állat kedvelt tápláléka. Vadászik rá a gólya, a gém, a szalakóta, a fácán és a túzok is.

A róka, a borz és a vaddisznó pedig földalatti rejtekéről is kitúrja. Mérge felnőtt emberre gyakorlatilag veszélytelen, marása méhcsípés-szerű.

A faj fokozottan védett, eszmei értéke 1 millió forint. A projekt célja a Pannonrégió két meghatározó állatfaja, a rákosi vipera és a túzok megőrzése a két ország területén.

A túzok Európa ritka és veszélyeztetett madárfaja, amely Szerbiában kizárólag Észak-Bánátban él. A pályázat keretén belül a szerb partnerek a Túzok Legelői Speciális Természeti Rezervátumban 115 hektáros területet kerítenek be vadvédelmi kerítéssel azért, hogy a mintegy 11 példányból álló populáció költő madarainak zavartalan körülményeket biztosítsanak.

A kerítés építése mellett növényi kultúrák vetésével és dúvadirtással teszik kedvezőbbé az életfeltételeket Szerbia utolsó túzokélőhelyén.

Kilencéves kisfiúra támadt egy medve Székelyföldön

Kilencéves kisfiúra támadt vasárnap este egy medve a székelyföldi Homoródremetén - közölte a Hargita megyei önkormányzat sajtószolgálata az MTI 2018. május 6-i híre szerint.

A gyermek édesapjával együtt hajtotta be a legelőről a tehéncsordát, amikor a falu közelében egy medve támadt a gyermekre, akit a karján és a lábán is megsebesített. A kisfiút az édesapja és a medvére támadó kutyák mentették ki a vadállat karmai közül.

A gyermeket a község polgármestere szállította be a székelyudvarhelyi kórházba, ahol az egyik karján és az egyik lábán elszenvedett sérülések miatt benntartották.

A Hargita megyei önkormányzat korábban azt közölte, hogy szombaton Csíkkarcfalván egy borjút pusztított el egy gazdaságba betörő medve.

Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat RMDSZ-es elnöke az esetek kapcsán reményét fejezte ki, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium mielőbb elfogadja a medvepopuláció megőrzésére kidolgozott cselekvési tervet, melynek minisztériumi vitáját május 9-én tartják. "Az elmúlt két napban két támadás történt Hargita megyében, és az előrejelzés szerint a túlszaporulat miatt komoly gondok várhatók az elkövetkező hetekben, a tavaszi hónapokban.

Szükség van a megelőzésre, hisz az utólagos közbelépések mindig a sérülések és a károk után történnek" - idézte a közlemény Borboly Csabát. A homoródremetei volt az idei második eset, amikor emberre támadt medve a székelyföldi Hargita megyében.

Tavaly 18 személy sérült meg medvetámadás következtében a megyében. Romániában azóta sokasodtak meg a medvetámadások, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium 2016-ban a populációt szabályozó medvevadászatot is betiltotta.

Korábban a tárca évente 400-450 medve kilövésére adott engedélyt a vadásztársaságoknak. Ezek azonban elsősorban a trófeaként értékesíthető domináns hímekre vadásztak.

A szaktárca áprilisban közvitára bocsátotta a medvepopuláció megőrzésére kidolgozott cselekvési tervet. A dokumentumtervezet megállapítja, hogy túlszaporodott a romániai medvepopuláció, és a populációszabályozás érdekében történő vadászatot is lehetővé teszi.

Állatvédők a sündisznók védelmét kérik az autósoktól (MTI)

Az Orpheus Állatvédő Egyesület arra kéri az autósokat, hogy az útra tévedő sündisznókra fokozottabban ügyeljenek a kora nyári időszakban – írja 2018. május 5-én az MTI.

           Illusztráció: egy mentett sündisznó a Föld Fesztiválon, az állatmentő program bemutatásán, a Fővárosi Állat- és Növénykert Föld napi rendezvényén 2018. április 19-én – MTI Fotó: Kovács Attila

Közleményük szerint ebben az időszakban a legtöbb úton elgázolt állat sündisznó. A sündisznó éjszaka vadászik, legtöbbször a sötétben útra tévedő egyedeket a gépjárművek vezetői már későn észlelik.

A sündisznó mentéséhez azt javasolták, ha vezetés közben az úttesten feltűnik egy ilyen állat, a forgalom által használt területről az út szélére kell vinni. A legtöbb természetben élő sün erősen bolhás, tüskéi szúrnak, gépjárműbe tenni, hazavinni ezért sem javasolt az egyébként védett állatot - tették hozzá.

Újabb fertőzött vaddisznót találtak Heves megyében (MTI)

Újabb fertőzött vaddisznót találtak Heves megyében, április 21. óta összesen öt tetemnél mutattak ki afrikai sertéspestist (ASP) - mondta el a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) országos főállatorvosa az M1 aktuális csatorna hétfői műsorában.

Bognár Lajos hozzátette: jelenleg az állatállományok védelme a legfontosabb, mivel a vírusra nincs védőoltás, sem gyógykezelés. Elmondta: a betegség Heves megye M3-as autópályától északra eső területét érinti, ahol a Nébih minden kilőtt vaddisznót megvizsgál, ezzel próbálva megakadályozni a vírus terjedését. Az adott területen nyilvántartásba veszik és szigorúan ellenőrzik a házi sertéseket, az eddigiekben nem találtak a betegségre utaló tüneteket - fűzte hozzá.

Kiemelte: az egyik legnagyobb kockázat az lehet, ha - felelőtlen emberi magatartással - a fertőzött területről élelmiszerhulladék kerül a házi sertések közelébe. Az ASP egy nagyon ellenálló vírus, váladékokban és élelmiszer hulladékokban hónapokig fertőzőképes lehet - hívta fel a figyelmet a főállatorvos.

A Nébih honlapján korábban közölte, hogy a vírus miatt Ukrajna, Szerbia, Japán, Tajvan, Szingapúr és Dél-Korea megtiltotta a magyar sertéshús bevitelét. A betegségről, az elrendelt előírásokról, korlátozásokról, valamint az érintett területekről részletes információk találhatók a Nébih honlapján (http://portal.nebih.gov.hu/afrikai-sertespestis).

Kattintás után folytatódik:

Denevérismereti rendezvény a Budakeszi Vadasparkban

A Budakeszi Vadasparkba látogatók május 6-án, vasárnap, a denevérek világával ismerkedhetnek meg testközelből. A 9-től 17 óráig tartó programkavalkád során többek között a denevérkutatás rejtelmeibe és a denevérek különös életébe pillanthatnak bele az érdeklődők, de a szakmai programok mellett a szervezők egész napos nyomozós játékkal és élőállat-bemutatóval is készülnek. A programok – a belépőjegy árán felül – ingyenesen látogathatók.

 A denevérek érdekességeit bemutató szakmai programokon a szakértők mindenkit beavatnak az éjjeli szárnyasok különleges életmódjába: az előadásokon többek között a denevérek anatómiájáról, táplálkozásáról, éjszakai életmódjáról és az echolokációról, más néven a látás nélküli tájékozódás képességéről tanulhatnak az érdeklődők, de kiemelt téma lesz még a szaporodás és a hibernáció is.

Vasárnap még a kevéssé ismert denevérkutatók szakmájába is bepillanthatnak a látogatók: a denevérháló használatának technikájába, a denevérbefogás praktikáiba, továbbá a denevérdetektor működésébe, amelyet élesben is tesztelnek majd.

Az élőállat-bemutató során pedig arra is fény derül, hogy mit kell tenni, ha sérült denevérre bukkannánk, vagy ha egy példány berepülne a lakásba.

A denevérek vadasparki napján továbbá egész napos játékok is várják a kicsiket és nagyokat: egy napra mindenki kipróbálhatja, hogyan boldogulna denevérként, de a vadasparki szakemberek nyomozós játékkal is készülnek, amely végén a legügyesebbek izgalmas ajándékokkal is gazdagodhatnak.

Madarászás napfelkeltekor, amikor elmaradt a pirkadat

Nincs szerencsém a napkeltékkel: vagy nem ébredek kellőképpen korán, ami a gyakoribb eset, ha viszont mégis, akkor meg nem sikerül látványosra a pirkadat…

Maconkán terveztem, hogy az előtározónál gyönyörködöm majd a hajnalhasadásban, nem is beszélve a madármegfigyelés sokak által semmire sem tartott, mégis érdek nélkül tetsző örömeiről. Egyik sem volt az igazi, hiába indultam el itthonról még sötéttel.
Akkor még a telihold is fenn volt az égen, rendesen világított, a fekete- és az énekes rigó, a széncinege már fújta a nótáját, ígéretes volt a hajnal…

      Később, mire a hajnal reggellé öregedett, a napsugarak találtak egy rést a felhők között és onnan ránéztek a világra. Vastag felhőpaplan volt felettünk, de sajnos nem esett az eső, pedig már nagyon kellene a földekre – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Mire azonban a tározóhoz értem, úgy elfelhősödött, hogy a napkeltéből csak kivilágosodás lett, az is a legszerényebb fajtából.

A madárvilág és a természet hangjai mindenesetre kárpótoltak: karicsolt a nádirigó, a magasban szürkegém kvákogott, a tőkés récék – jobbára a gácsérok – pedig nagy szárnysuhogással repültek fel előlem. A tavalyi évhez képest mintha több kecskebéka kuruttyolt volna; a múlt évben emlékeim szerint három volt összesen, most meg vagy hat…

A keresztgátnál szoktam ilyenkor üldögélni a felbukkanó madarakra várva, meg az öreg Zagyva medrénél – álldogálni. Az itt eldobott papír zsebkendők elveszik az ember kedvét attól, hogy a fűbe telepedjen… Ezen a részen általában sok a látni- és a hallanivaló, most egyedül az volt a bosszantó, hogy a fényképezőt tulajdonképpen hiába vittem.
              Sarjad a télen levágott nád a régi Zagyva medrénél – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó


        Törpeharcsák csapata a Kis-Maconka-előtározó vizében – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Mindenesetre még majdnem sötétben a jégmadaramat viszontláttam, előbb hallottam a hangját, minthogy elröppent volna a gát előtt.

Az itt élő varjúfélék közül gyorsan megmutatta magát néhány szarka, több a holló és jó sok vetési varjú. A dolmányosok nem csak jöttek-mentek, hanem a szemeteseket is végigkutatták valami ehető után. A hosszú hétvégére való tekintettel rengeteg volt a horgász, akik ilyenkor – meg persze máskor is – napokig tanyáznak a víz mellett. Az embernek enni kell, ahol pedig étel van, ott hulladék is akad.

A 23-as főúton túl, az erdőben flótázott a sárgarigó, megszólalt a kakukk – később láttam is egészen közelről, ahogy elrepült előttem a nádszegélyben –, azután a megszólalt az első nádi tücsökmadár. Őt itthon azonosítottam végül. Ezekkel az apró poszátafélékkel úgy vagyok, hogy mire tavasszal hazaérnek, elfelejtem, melyik, hogyan is szól. Újra meg kell hallgatni a hangjukat, de a neten már mindent megtalálni…

A nagy tavon a szokásos tőkés récék mellett két búbos vöcsök is mutatkozott, a gáton barázdabillegető billegetett, majd a nagy tó felőli részen felrepült előlem egy kis lile. Később a párjával együtt láttam viszont.

          Barázdabillegető a maconkai keresztgáton (Régebbi kép.) – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

A régi Zagyva medre, ahol tavaly ilyenkor a pettyes vízicsibét figyeltem meg, most nem sokat mutatott. A nádirigók énekeltek versenyt és a nádi tücsökmadár pirregett itt is. Az erdő felől zöldküllő kiáltásait és hollók korrogását hozta a szél, énekelt valahol az erdei pinty, meg füsti és molnárfecskék vadásztak a vizek felett. Láttam egy pár seregélyt, de óvatosan viselkedtek, fiókáik lehetnek nár.


       Az egyik szürke gém a víztározótól délre eső domb felett – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

A nád között is mutatkozott széncinege, mezei veréb, hallottam a dombok felől fácán kakatolását, mezei pacsirta énekét. A galambfélék közül most egyedül a balkáni gerle mutatkozott. A nagy tó felé nem sokkal később egy törpegém repült el, ezt a fajt is először láttam idén.

Hazafelé menet láttam az első fiókáit vezető tőkés récét: nyolc apróság követte a tojót.


      Az év első tőkésréce fiókái – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Eredménye tehát nem sok volt a korai kelésnek, de a madárnézegetős, fotózgatós kirándulás is csak olyan, mint a vadászat: nem az a szép benne, amit ad, hanem az, amit ígér…


           A Kisterenye és Maconka között húzódó természetvédelmi terület felett egy hím barna rétihéja vadászott, sajnos a képen alig látni – Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

Autózás közben a kisterenyei ülepítőtónál is nézelődtem kicsit, inkább csak a kocsiból; ekkor láttam az év első cigánycsukját, egy hímet, egészen közelről. Sajnos a fotózást nem várta meg. Ugyanitt kiabált a nyaktekercs.

Egy szépen zöldellő vetésen két téli csuhás őz is kinn volt, már letisztított, hosszú, de vékony szárú és ágú agancspárjával egy középkorú bak, meg egy suta.

Az újlaki gólyafészekben együtt volt a két madárszülő: egyik kotlott, a másik fél lábon álldogált felette. Ugyanitt láttam egy nagyon szép hím házi rozsdafarkút is, miközben énekeltek a lakott területekre jellemző pintyfélék: csilingelt a csicsörke hangja, a nevüket mondogatták a tengelicek, zsírozott a zöldike. Összesen 35 madárfaj, hát volt már ennél több is…

Ami az április végét illeti: 28-án láttam az első, kis csapat gyurgyalagot Pálfalván. (Egy seregély át is vert, de ez egy külön történet, majd megírom egyszer.) két nappal korábban hallottam az év első nyaktekercsét: régen költött az itteni kis akácosban, harkályodúban, amit valószínűleg nagy fakopáncs ácsolt. Az elmúlt években azonban egyáltalán nem észleltem előfordulását.

Ugyancsak 26-án repült ki az első fészekalj fekete rigó: a négy fióka a földtől úgy méter húszra, tiszafán lévő fészekben fejlődött ki.

Ez idő tájt a leghangosabb a természet, kiváltképp' a vizek partja, ha erdő-mező is akad a közelben: https://www.diohejkiado.hu/node/2815/edit – Tavaly írtam a hangokról ezt a versikét.

Április 29.

Jó a medveállomány megőrzésére kidolgozott terv (MTI)

Jónak tartják a Krónika erdélyi magyar napilap által megszólaltatott szakemberek azt az akciótervet, amelyet a romániai Környezetvédelmi Minisztérium dolgozott ki a romániai barnamedve-populáció megőrzésére – írja 2018. április 24-én az MTI.

A minisztérium honlapján közvitára bocsátott tervezethez péntekig lehet még hozzászólni. Az akcióterv tényként kezeli a romániai medvepopuláció túlszaporodását, és az elmúlt két év gyakorlatától eltérően a populációszabályozás érdekében végzett vadászattal is számol. Sárkány Árpád, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács alelnöke a lapnak elmondta: a tervezet egyik újdonsága, hogy az élőhelyeket különböző kategóriákba sorolja.

Teljesen betiltaná a vadászatot azokban a régiókban, ahol csak néhány barnamedve él, ám engedélyezné a beavatkozást, ahol túlszaporodott az állomány.

A konfliktusos területeket - vagyis Kovászna, Hargita, Maros és Brassó megyét, ahol az ország medveállományának nagy része él - a dokumentum külön említi. A szakember a dokumentum másik fontos elemének nevezte, hogy a megelőzésre fekteti a hangsúlyt, tehát nem a medvetámadásokra keres megoldásokat.

Ezt azért tartotta fontosnak, mert ha a hatóságok nem lépnek, az emberek önbíráskodással próbálják majd megoldani a helyzetet, csapdákat állítanak vagy megmérgezik az állatokat. Szerinte az is előrelépés, hogy a dokumentum kimondja, az ember élete és javainak védelme a legfontosabb szempont - hasonló kijelentés nem szerepelt a korábbi dokumentumokban.

Szép Róbert, a romániai Országos Környezetvédelmi Őrség helyettes főbiztosa elmondta, az Erdészeti Kutatóintézet (ICAS) hivatalos adatai szerint Romániában jelenleg mintegy 6800 medve él, a szám valóságtartalmát azonban minkét oldalról megkérdőjelezik: a környezetvédők szerint ennél jóval alacsonyabb, a vadásztársaságok szerint ennél jóval magasabb a medvék száma.

A szakember szerint éppen ezért a populáció pontos számbavétele az egyik legsürgetőbb feladat. Szép Róbert szerint mindenképpen szükség van a beavatkozásra, hiszen a populáció önszabályzó rendszere sem működik.

Elmagyarázta: a hím, domináns egyedek korábban elpusztították a bocsokat, és egy anyamedve két-három nemzedékből csak egy bocsot tudott felnevelni. Most azonban hiányoznak a domináns hímek, így minden bocs eléri a felnőttkort. Ez azt is jelenti, hogy a túlszaporodás miatt csökkent az élettér, kiszorulnak az erdőből a gyengébb, kisebb medvék, ezért a települések közelében próbálnak könnyebben megszerezhető élelemhez jutni.

Szép Róbert azt is megemlítette: Románia 6000 egyed védelmét szavatolta, amikor az Európai Unióhoz csatlakozott. Romániában azóta sokasodtak meg a medvetámadások, hogy a környezetvédelmi minisztérium 2016-ban a populációt szabályozó medvevadászatot is betiltotta.

Korábban a tárca évente 400-450 medve kilövésére adott engedélyt a vadásztársaságoknak. Ezek azonban elsősorban a trófeaként értékesíthető domináns hímekre vadásztak. A székelyföldi Hargita megyében 2017-ben 18 személyt sebesítettek meg a medvék.