Genetikai kutatás a macskák ősei után (MTI)

Két helyen háziasította a macskát az ősi ember, egyszer a Közel-Keleten, egyszer Egyiptomban - állapította meg a téma eddigi legnagyobb léptékű genetikai kutatása - írja az MTI.

A közel-keleti "termékeny félhold", a mezőgazdaság bölcsőjének lakói lehettek az elsők mintegy 9 ezer éve, akik a macskát sikerrel háziasították. Néhány ezer évvel később a faj az ősi Egyiptomból terjedt el a hajózási útvonalak mentén. Ma az Antarktisz kivételével minden földrészen élnek - írta a BBC hírportálja.

A tudósok úgy vélik, a vadmacska a gabonaraktárak köré gyűlő egerek miatt közeledett a földművesekhez. "A mai macskákban mindkét területről származó állatok génjei megtalálhatók" - mondta Eva-Maria Geigl, a Nature Ecology & Evolution című szaklap friss számában ismertetett kutatás vezetője.

Mielőtt az ember teljesen háziasította volna, évezredeken át patkányfogónak használta a macskát a hajókon és a gazdaságokban.

"Mondhatnánk, hogy a macskák választották az ember társaságát, de a kapcsolat mindkét fél számára haszonnal járt" - magyarázta Geigl, a párizsi Jacques Monod intézet kutatója. Genetikai bizonyítékok arra utalnak, hogy a macskát ott háziasították először, ahol a mezőgazdaság elkezdődött: a Közel-Keleten.

A földművesek voltak az elsők, akik a vadmacskát a házhoz szoktatták, majd - akár szándékosan, akár véletlenül - magukkal vitték az utazásaikra. A háziasítás második hulláma az ősi Egyiptomban ment végbe. A macskák a római birodalom idején terjedtek el Európában, majd a vikingek korában ennél is messzebbre jutottak. Az egyiptomi macska DNS-ét egy viking kikötőben is megtalálták, ami arra utal, hogy az állatokat észak-európai kereskedelmi hajóutakra is magukkal vitték a tengerészek.

Meglepő, hogy a cirmos bundájú macskák csak a középkorban jelentek meg. A DNS-vizsgálat alapján a jellemző mintázatot okozó génmutáció Nyugat-Törökországban jelent meg a 14. században. Az ezt követő évszázadokban, amikor a macskák értékét inkább a szépségük, mint a hasznosságok jelentette, a cirmosok elterjedtek az egész világon.

"Fajták kitenyésztéséről alig beszélhetünk a 19. századig, ellentétben a kutyákkal. A macska hasznos volt, vagyis nem volt min változtatni" - mutatott rá Geigl. http://www.bbc.com/news/science-environment-40306897

Zöldfonákú boglárka - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Karancs-hegy, Kercseg-völgy, kószálás kora reggel...

Elvirított, megbarnult a pár napja még hófehér fagyal, csak egy-két nyíló virágot, meg egy kis hervadt illatot hagyott maga után az erdőszélen. A rájáró rovarok áttelepültek mind a gyalogbodzára, a seprencére, a somkóróra, a réti bakszakállra, az itt-ott már nyíló, sötét lila lucernavirágra. Készülődik a kék katángkóró is, meg az aszatfajok is, marad a terített rovarasztal...

A nyár elején szokásos madárfajok mellett énekelt egy erdei pityer is: jellegzetes nótát fúj, a strófáit csattogásformán fejezi be. Sosem hallottam még errefelé, ami persze semmit sem jelent. Apró kis elégedetlenségérzetet az hagyott maga után, hogy megpillantani nem sikerült a madarat.

Rovarok fotózásával kísérleteztem elsősorban, nagy öröm volt, hogy láttam zöldfonákú boglárka lepkét, idén először. Illegette-billegette magát az egynyári seprencén, ami ugyan egy újvilági származású kerti szökevény, igazi özöngyom, de az apró rovar megfigyelése közben ez eszembe sem jutottt. A zöldfonákú lepke szinte modellkedett, körbe is fordult, hogy könnyebb legyen képet készíteni róla. Az alábbiak sikerültek úgy-ahogy.

          Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

              Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Június - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Zengőlégy faj réti bakszakállon - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Bimbózó csermelyaszat - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Öreg-Zagyva; a vízből kiálló ágon egy másodperccel korábban még egy jégmadár ült, miközben a földúton hátra-hátra nézve egy mezei nyúl baktatott előttem. Ritka párosítás, ha egyszer egy fotón meg tudnám őket örökíteni... - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Gyermek vadásznap a Baglyaskő látogatóközpontban

           Reggeli forgatag a rendezvény helyszínén

           Szalai István, a Kelet-Cserhát Vadásztársaság hivatásos vadásza a vadfajokról és a fegyverek fejlődéstörténetéről tartott érdekfeszítő előadást. Az elhangzottakat a csapatverseny során is felhasználhatták a résztvevők. - Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó - ww.diohejkiado.hu

              A résztvevő gyerekeket számos színes program várta, öt állomásból álló csapatversenyen is részt vehettek, aminek végén persze mindenki nyert! Az elsőséget a már rutinos résztvevőnek számító Marakodi Csipet Csapat nevű társaság szerezte meg. Az öt évvel ezelőtt még óvodás korú apróságok mára igazi természetjáróvá értek! - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

            A Marakodi Csipet Csapat tagjai célbadobnak a Budapest Bank sátáránál - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Íjászat az akadályverseny egyik állomásán - Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

          Tréfás verseny az egyik állomáson: gólyaorral csipegetés - Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

          Kiss Tibor ipolytarnóci fafaragó asztalánál akár ki is lehetett próbálni a különféle, hagyományos minták hársfába való rovását - Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

          Készül az ebéd - Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

A rendezvény egyik támogatója a Budapest Bank volt. Sajtóközleményükben ezt írták:

Sikeres volt a Diana Vadászhölgy Klub gyermeknapi programja Facsemetét ültettek a banki önkéntesek Nagy volt az érdeklődés a Diana Vadászhölgy Klub által szervezett, június 10-én megrendezett gyermeknapi program iránt, amelyet a Budapest Bank salgótarjáni fiókja is támogatott a Törődés Napja önkéntes akció keretében. Az eseményt a pénzintézet idén tavasszal és nyáron országszerte 22 helyszínen rendezi meg.

A Budapest Bank nemcsak a pénzügyek terén, hanem a társadalom és a környezet javítását célzó kezdeményezések kapcsán is fontosnak tartja a felelős gondolkodást. Az önkéntességnek nagy hagyománya van a banknál: ennek jegyében rendezik meg a Törődés Napja programsorozatot több mint másfél évtizede, évente két alkalommal.

Az akciók a gyermek- és ifjúsági, valamint oktatási és egészségügyi intézmények támogatását, a helyi lakosok életkörülményeinek és környezetének javítását célozzák, és segítséget nyújtanak a különböző civil kezdeményezések megvalósításához.

A bank munkatársai által végzett kétkezi munkán túl a pénzintézet 100 ezer forint támogatással is hozzájárul a munkálatokhoz.

„Évek óta lelkes résztvevői vagyunk a Törődés Napja akciósorozatnak, amelynek keretében idén a Diana Vadászhölgy Klub gyermeknapi programját támogattuk. Az akadályverseny egyik állomásán kollégáink felügyelték a célba dobó ügyességi versenyt.

A program zárásaként pedig a gyermekekkel közösen egy facsemetét ültettünk a Baglyaskő-Vár Természetvédelmi Látogatóközpont területén. Bízunk abban, hogy a kicsik és a nagyok is maradandó élményekkel gazdagodtak ” – mondta Cene Katalin, a Budapest Bank salgótarjáni fiókvezetője.

A Budapest Bank társadalmi felelősségvállalási stratégiájában kiemelt helyen szerepel a pénzügyi tudatosság, a kultúra és szellemi élet, az oktatás fejlesztése, valamint a szociálisan hátrányos helyzetűek és civil szervezetek támogatása.

A „Budapest Bank Budapestért” és a „Budapest Bank az Oktatásért és a Magyar Pénzügyi Kultúráért" Alapítványokkal, valamint a „Budapest Bank Békéscsabáért” Programmal a pénzintézet az elmúlt 25 évben összesen közel 1 milliárd forinttal támogatta a közérdekű kezdeményezéseket.

Virágzik a borzag - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

           Nagy gyöngyházlepke egy pókhálós társaságában a gyalogbodza, palócföldi nevén "borzag" virágán. Most kezd nyílni mifelénk, táplálkozó, ennek következtében találkozóhelyül szolgálva egy sor rovarfajnak, főleg lepkéknek, bogaraknak. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

            - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

           - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Június - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Háziméh a zsákmány - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Vadászott a viráglakó karolópók: még a növény színét is felvette, amin zsákmányára várta - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Láttam én már karón... - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Szarkát - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Mezei pacsirtát - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

      Dolmányos varjút - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

           Cigánycsukot - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

            Sárga billegetőt - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Kétszer is... - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Gyurgyalagra várva - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Nagyon szép reggelt töltötem egy évtizedek óta ismerős gyurgyalagtelepen; természetesen  a piripió - régi nevén így is hívták, hangutánzó szóval, ezt a színpompás madárfajt - fotózása lett volna a nézelődés fő célja. Volt is ott gyurgyalag - kettő, azaz egy pár. Az utóbbi években nagyon megfogyatkoztak már ezen az élőhelyen, pedig régen tíz körül mozgott a költőpátok száma.

Gyurgyalag helyett idén is költ a partfalban seregély és mezei veréb, rajtuk kívül megfigyeltem a környéken még huszonvalahány madárfajt, - a végén felsorolom, hogy mi mindent., ráadásként előmerészkedett egy fiatal dámbika is.

Annak semmi jele nem volt, hogy a két látott gyurgyalag épp' itt tervezné a családalapítást, annak ellenére sem, hogy néha berepültek a partfal fölé.

A közelben van még legalább négy alkalmas élőhely, csak azok megközelítése kényelmetlenebb, illetve egyik, egy volt téglagyár rég bezárt agyagfejtője elkerített helyen van; ennek ellenére utánuk kellene nézni, hátha másfelé jobb a helyzet...

        Seregély, csőrében madártollal; alighanem vetési varjúé lehetett. Most egyetlen költőüreget foglalnak el seregélyek, a korábbi nagy csapatnak, amikor tucatszám fészkeltek itt még a gyurgyalagok érkezése előtt, idén már nyoma sincs. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Mezei veréb fészkel a gyurgyalag költőüregében - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Seregély érkezik, csőrében varjútoll... - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

           Virít még a vetési pipacs - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

           Sakktábal lepke. Néhány napja már repülnek. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

               Miközben a sakktábla lepkét fotóztam az út szélén, egyszer csak kiugrott az aszfaltra egy fiatal dámbika. Az útszéli meredélyre nem sokkal később láttam visszamenni is, de akkor már nagyon sietett. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

            Kakas a partfal felett - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

                 Cigánycsuk hím - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

                    Cigánycsuk hím - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

             Lepketalálkozó a gyalogbodza virágán - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Andrásfalvi-Faragó Zoltán

2017 júniusa

Megfigyelt madárfajok a partfalon és környékén, felbukkanásuk sorrendjében: gyurgyalag; szarka; vörös vércse, citrom sármány, seregély, tengelic, vetési varjú, mezei veréb, széncinege, örvös galamb, holló, mezei pacsirta, fehér gólya, fácán, füsti fecske, molnár fecske, énekes rigó, cigánycsuk, sarlósfecske, barna rétihéja, egerész ölyv, kenderike. (A korábbi években tövisszúró gébics, vadgerle és sárgarigó is mindig mutatkozott itt, most egyiket sem észleltem.)

Június - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Cigánycsuk tojó. Rejtőszínezetét a növényzet között nem olyan könnyű észrevenni, de szívesen lesi zsákmányát feltűnő kilátópontokról is. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Cigánycsuk hím hajlítja a tuja csúcshajtását - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

           Tavalyi, elszáradt csalánkórón ül a cigánycsuk tojó. A faj régi neve cigány csaláncsúcs volt, merthogy gyakran ül egyes növények csúcshajtásaira, karókra, vagy akár villanyoszlop tetejére - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Rendőrök vigyázzák a kérészek násztáncát (MTI)

A társhatóságokkal együttműködve a szokásosnál sűrűbb járőrszolgálattal őrködnek a kérészek biztonsága felett a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság munkatársai a tiszavirágzás idején. A tiszavirág (Palingenia longicauda) védett rovarfaj, természetvédelmi értéke egyedenként tízezer forint - írja 2017. június 13-án az MTI.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság az MTI-t arról tájékoztatta, hogy a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság a természetvédelmi őrökkel, a polgárőrség vízi tagozatával és a halászati őrökkel együttműködve folyamatosan és visszatérően ellenőrzi a rendőrkapitányság illetékességi területét a tiszavirágzás idején.

A kérész napjainkra csak a Tiszán, illetve egy-két mellékfolyóján - főként a Kőrösön - lelhető fel. A természet védelméről szóló törvény alapján tilos a védett állatfajok egyedének elpusztítása. Engedély szükséges a gyűjtéséhez, befogásához, elejtéséhez és birtokban tartásához is - hívták fel a figyelmet.

Hozzátették: a védett rovar egyedének elpusztítója szabálysértést követ el és 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Természetkárosítást is elkövethet, aki a rovarok telepét károsítja meg vagy jelentős mennyiségű egyedet gyűjt. Természetkárosítás miatt kell felelnie annak is, aki a rajzásba kisgéphajóval szándékosan belehajt és megzavarja, elpusztítja a kérészeket - közölte a megyei rendőr-főkapitányság.

Fotó a kérészről : http://diohejkiado.hu/node/1540