Flótázik a sárgarigó, kurrog a vadgerle, karicsol a nádirigó

Úgy esett, hogy Nógrádmegyerben és Hollókőn volt dolgom, estefelé pedig ráértem egy kis madárnézegetésre a szécsényi Sóderbánya-tónál. Istennek hála, előtte sem kellett rohanni, volt idő megállni itt-ott.

Egy hete szól a kakukk, hallottam Nógrádmegyerben még a falu közepén is, utána végig Nagylócon, Hollókőben, Szécsényben. Magyargéc és Kisgéc között lovak legeltek az út mellett, amíg lefényképeztem őket, három sárga billegetőt láttam az egyik patái körül.


      A legelő ló árnyékának határán felismerhető két sárga billegető – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán
        Sárga billegető a szécsényi réten – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Idén először hallottam vadgerle kurrogását – ez Nagylóc Szécsény felőli végében volt – azután sárgarigó flótázását, Hollókő előtt, a Zsunyi-patak mellett. Később a szécsényi tónál is énekelt végig, illetve egyszer láttam is megvillanni a nyárfák ágai között a hím sárga hátát.

Hollókőn persze nem lehet kihagyni egy ófalui sétát; szombat volt, de munkanap, látogatók pedig oly’ bőséggel mutatkozott, hogy alig tudtam egy-két olyan képet készíteni, amin ne lett volna ember. Pedig elég türelmesen kivártam a csoportokat.

Estefelé körbejártam a szécsényi tavat, a lehetőségekhez mérten megnéztem az árteret, ahol a fű nagy részt már túlnőtte a áradás után megmaradt pocsolyákat.


      A háttérben, jó messze, két bütykös hattyú fehérlik. Amíg a víz kinn volt Szécsény alatt az ártéren, több példány is tanyázott a környéken – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A Girindes-patak – megfordult már a fejemben, hogy a valaha benne élt európai nyércek nevét őrzi ez a különös név – nem mutatott semmi különöset, viszont az ártéren ümmögött a vöröshasú unkát tömege, hangjuk szinte összefolyt.

Néha egy-két kecskebéka is szólót brekegett, meg zöld varangy énekét is hallottam.

A tópart végül elég nehezen szolgált meglepetésekkel. Az ilyenkor szinte mindig látható búbos vöcskök a víz közepén úszkáltak, megmutatta magát néhány tőkés réce – ez idő tájt a tojók kotlanak, úgyhogy rejtőzködnek a lehetőségekhez mérten.

      Szinkronrepülő dolmányos varjak – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Az itt szokásos madarak – dolmányos és vetési varjak, szarkák, seregélyek, mezei verebek, széncinegék, zöldikék, tengelicek – mellett idén először hallottam fülemülék énekét. Szólhatnak persze régebben is, de először jutottam ki a szabadba, hosszú idő után. Némi meglepetésemre két, egymást üldöző példány át is röppent előttem az út felett.

A madármegfigyelő-torony előtt két bíbicet láttam elrepülni a bozót felett. Fentről három rudli őz is mutatkozott, de egy idő után eltűntek szem elől – elfeküdtek a fű és a sarjadó növényzet között, nem lehetett látni őket. Itt is több pár örvös galamb, seregély, egy-egy pár meggyvágó és kenderike, meg persze a szokásos varjúfélék mutatták meg magukat. Szólt a kakukk, barát poszáta énekelt a sűrűben, mozgott talán más poszátaféle is, de ezeket nem ismertem fel.


          A Sóderbánya-tó részlete – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A tavon láttam egy pár bütykös hattyút, majd az Ipoly felé tett sétán még egy sárga billegetőt, sikerült lefényképezni egy nádi sármányt is, igaz, olyan messziről, hogy a kép használhatatlan.

Láttam elrepülni egy nagy kárókatonát is. Utóbbi fajnak el tudom képzelni, hogy örülnek a horgászok… A tóhoz visszatérve bakcsók üldözték egymást a t parti nyárfák között, mondogatták a népi nevüket, ami nagyjából úgy hangzik, hogy "kvak", s emiatt hívják úgy őket, hogy vakvarjú.


Bakcsó, népi nevén vakvarjú – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Az öt kergetődző bakcsó közül négy fért rá a képre – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán
 

Egyébként bizonyos szögből nézve röptében a bakcsó eléggé hasonlít is a vetési varjúra. Alkonyatkor megszólalt az év első nádirigója is a nevelőtónál. Közben füstifecskék jártak az égen, egy pár fekete rigó, csicsörke, énekes rigó mellett a vöröshasú unkák ümmögtek változatlanul.

Néhány gyanús pirregés alapján tücsökmadárfajok is lehetnek már itthon, de ilyenkor újra meg kell őket hallgatni az internetről, mert mire visszatérnek, elfelejtem, melyik, hogy szól…

Szécsény, április 21.

Szolnok


A Zagyva torkolata Szolnokon – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán


A Zagyva Szolnoknál – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán


Virágzik a sáfrányos imola Szolnokon, a Zagyva gátján – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán


A Zagyva Szolnoknál – Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán
A Zagyva Szolnoknál


          A Zagyva torkolata 1985 telén. Köszönet a fotóért Danka Istvánnak!

Zagyvarékas

Feltöltés alatt

Újszász

               Újszász régi képeslapon

Feltöltés alatt

Szászberek

Feltöltés alatt

Jászalsószentgyörgy

Feltöltés alatt

Jánoshida

Feltöltés alatt

Alattyán

Feltöltés alatt

Jásztelek

Feltöltés alatt

Jászberény

Feltöltés alatt