Lombkorona-tanösvény épült Kaszón (MTI)

Mintegy tíz méter magasan mutatja be a belső-somogyi gyertyános-tölgyes erdő élővilágát az a lombkorona-tanösvény, amelyet Kaszón adtak át 2017. május 10-én.

A Hent László építész tervei szerint 200 köbméter faanyag felhasználásával készült 124 méter hosszú hídszerkezet a település központjától mintegy 450 méterre található - írta a beruházás saját forrásból finanszírozó Kaszó Zrt. az MTI-hez eljuttatott tájékoztatójában.

A térségben 22 ezer hektáron gazdálkodó erdészeti társaság kitért rá, hogy a tájba illő tanösvénybe pihenőket, a látogatók izgalmát növelő függőhídelemet, valamint egy "láthatatlan lest" is beépítettek, ahonnan a vadakat lehet megfigyelni. Az ismeretterjesztést a fel- és lejárókon, a sétányon és a pihenőhelyeken elhelyezett interaktív táblák segítik - tették hozzá.

A cég kitért rá, a kaszói lombkorona tanösvény hosszát és magasságát tekintve is egyedülálló Magyarországon. Tudomásuk szerint az állami erdőgazdaságok között jelenleg csak a Gyulaj Zrt.-nek van lombkoronába vezető tanösvénye, emellett az érdeklődők Makón és Gyomaendrődön ismerkedhetnek hasonló módon az élővilággal.

Viharkárok a Mátrában (MTI)

         Viharban elpusztult fák a Mátrában, Recsk közelében 2017. május 10-én

           A múlt heti forgószél következtében az első becslések szerint ötezer köbméter faanyag veszett kárba tízhektárnyi területen - MTI Fotó: Komka Péter

A Gyulaj Zrt. kapta a nemzetközi vadászati tanács díját (MTI)

A tamási székhelyű Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. kapta idén a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) Edmond Blanc-díját a területén folytatott dámvadgazdálkodásért - közölte a zrt. 2017. május 5-én az MTI-vel.

A díjat George Aman, a világszervezet elnöke adta át Gőbölös Péternek, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatójának a tanács, a svájci Montreux-ben április 27. és 29. között rendezett, 64. általános gyűlésén - írták az eseményről eljuttatott közleményben.

A CIC szakbizottsága a gyulaji vadászterületek évszázados vadászattörténeti múltját, a dámbika-világrekordokat, valamint a gyulaji dámpopuláció évtizedekkel ezelőtt magyarországi és európai széttelepítését értékelte nagyra. Emellett elismerték a társaságnak az élőhelyfejlesztésért, az állományszabályozásért és a génmegőrzésért tett erőfeszítéseit is.

Május - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

            Olocsán csillaghúr - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Virít még a bársonyos tüdőfű - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

           Hagymaszagú kányazsombor - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Országos denevér élőhely-védelmi mintaprogram (MTI)

Szolnok intézményeinek és civil társadalmának széleskörű bevonásával országos denevér élőhely-védelmi mintaprogram indult Szolnokon - jelentette be a projekt nyitórendezvényének sajtótájékoztatóján a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal denevérszakértője 2017. május 8-án.

Dobrosi Dénes a projekt keretében elkészült első denevérodú kihelyezésének helyszínén, a szolnoki Mustármag Római Katolikus Óvoda udvarán elmondta: az ötletgazdák célja a megyeszékhelyen megtalálható és - az itt megvalósuló mintaprogram kiterjesztésével - a magyarországi denevérfajok élőhelyének hosszú távú megóvása, fejlesztése.

A helyi közösségek bevonására épülő akció fontos eleme ezen kívül az ismeretterjesztés, az ökológiai szempontból rendkívül értékes emlősök megismertetése, elfogadtatása és védelmük fontosságának hangsúlyozása - tette hozzá.

A szakértő emlékeztetett: az emberre ártalmatlan, ám környezetvédelmi szempontból kifejezetten hasznos városlakó, zömmel panelhézagokban élő és szaporodó denevérfajok élettere a lakótelepek épületkorszerűsítéseivel rendkívül beszűkült. Számukra "életmentő" segítséget jelenthet mesterséges búvó- és fészkelőládák kihelyezése.

Ezt felismerve a kormányhivatal vállalta a program koordinálását, míg a Szolnoki Műszaki Szakképzési Centrum 200 denevérodú legyártásával járul hozzá annak sikeréhez - tájékoztatott Dobrosi Dénes. Hangsúlyozta: az elkészült odúkat szeretnék minél több szolnoki családhoz és intézményhez eljuttatni és felszerelésükkel párhuzamosan ismeretterjesztő előadásokat, bemutatókat is tartanak majd.

Az eseményen Lenner Ádám, a tiszalöki székhelyű Tiszatáj Közalapítvány természetvédelmi és tájgazdálkodási menedzsere arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a Debreceni Egyetem kihelyezett tanszékeként is működő civil szervezet elsőként tervezi kiterjeszteni és Debrecenben is megvalósítani a Szolnokon meghirdetett denevér élőhely-védelmi mintaprogramot.

Hajnali fagy Zalában (MTI)

          A hajnali fagy miatt deres növények Nagykanizsa közelében, egy legelőn 2017. május 10-én. MTI Fotó: Varga György

Május - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Mezei zsurló - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

               Erdei hangyafaj farjas kutyatej virágán - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Május közelről - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Eszközfejlesztés az orvhalászat ellen (MTI)

A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) gépjárműflottája 20 darab Toyota típusú platós terepjáróval bővült, továbbá motorcsónakokat, éjjellátó készülékeket, hőkamerákat szereztek be, a fejlesztés összköltsége több mint 400 millió forint volt - mondta a Földművelésügyi Minisztérium állami földekért felelős államtitkára a Fővárosi Horgászegyesületek Szövetségének irodájánál a halőri szolgálat gépjárműveinek átadásán 2017. május 4-én Budapesten.

Bitay Márton Örs hozzátette: hazai forrásból finanszírozták a beruházást, amely azt a célt szolgálja, hogy egyre inkább kontrollálni lehessen a magyarországi horgászvizeket és minél kevesebb esély legyen az orvhalászatra, orvhorgászatra.

A fejlesztés révén minden megyében és a fővárosban is üzemel majd egy-egy terepjáró, amelyeket a MOHOSZ kötelékében szolgáló halőrök használnak majd. Bitay Márton Örs kiemelte: a kormány 2014 óta több mint 1,3 milliárd forintot fordított a 400 ezer taggal rendelkező MOHOSZ és ezáltal az egész magyar horgásztársadalom támogatására, a magyar gazdaság teljesítménye pedig lehetővé teszi, hogy további forrásokat biztosítsanak majd ennek a területnek.

Az orvhalászatról elmondta, hogy bár az utóbbi években drasztikusan csökkent az engedély nélküli horgászok (rapsicok) száma, a problémára figyelni kell. A magyar állam 30-50 fővel üzemelteti az állami halőrszolgálatot, a MOHOSZ-nál pedig 400 halőr dolgozik, akiknek a számát a közeljövőben 800-ra akarják emelni.

Nyitrai Zsolt stratégiai társadalmi kapcsolatokért felelős miniszterelnöki megbízott arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország kormánya a magyar horgász társadalomra kiemelten fontos stratégiai, társadalmi partnerként tekint.

A miniszterelnöki megbízott a hal áfájának csökkentéséről elmondta: az intézkedéstől, amelynek értelmében 2018. január 1-től a jelenlegi 27 százalékról 5 százalékra csökken a hal áfája, azt várják, hogy néhány éven belül megduplázódik a halfogyasztás az országban.

Kakatol, kerreg, karicsol - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Már megint Maconkán jártam, megint este, mert egyrészt arrafelé volt dolgom, másrészt akkor értem rá. A látvány ugyanaz volt, mint két nappal korábban, csak a naplemente sikerült még színesebbre, meg a természet tavaszi hangjai voltak még erőteljesebbek -, de ne vágjunk a dolgok elé!

      Esteledett már, amikor a víztározó partjára értem. A szokásos madarakat láttam: füsti és molnár fecskéket, tőkés récéket, szürke gémeket, a csapatostól járó hollókat - lehetett belőlük vagy negyven-ötven. A domb felett mezei pacsirta énekelt, fácán kakatolt, tengelicek beszélgettek egymással a levegőben, a nádasban karicsolt a nádirigó, szólt a kakukk, láttam is többször, barázda billegető röppent fel előlem az útról. Úgyhogy minden a megszokott volt. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

      Aztán egyszer csak meglepetés ért: egy törpe gém, másik nevén pocgém röppent fel előlem. Idén először láttam. Másodpercekkel később még két példányt láttam, egy rekettyefűz sűrű gallyai közé szálltak be. Odamentem a bokorhoz, az egyik madarat láttam is egészen közelről, de fotózni nem lehetett a sűrűben. Azaz lehetni lehetett, de nem volt érdemes...

A gerle nagyságú törpe gém körül két mezei poszáta csettegett izgatottan, zavarhatta őket a szomszédság. Alighanem fészkük lehet a közelben.

A törpe gém egészen közelről, vagy két méterről hagyta csodálni magát, jól láttam a méreteihez képest hatalmas, narancssárga csőrét. Közben halk, morgó hangot is hallatott, nagyjából olyat, mint egy kutya. Végül aztán megunta a bújócskát és eltűnt a bokorból. Észrevétlenül vesztettem szem elől, nem láttam őt elrepülni. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

      Nádirigót szerettem volna fotózni, de nem állt modellt egyikük sem, azaz nem vártak be olyan közelre, hogy sikerüljön is a kép; jöttek-mentek, röpködtek persze, de témának helyettük maradtak a szokásos tőkés récék... Jobb híján. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       A félhold kerekedett valamelyest az elmúlt két nap alatt - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Tőkés gácsér az Öreg-Zagyván - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Aranyhíd tőkés récékkel - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A nádirigók karicsolása mellett pirregett a nádi tücsökmadár is, legalább három helyen szólt a sűrűben. Már naplemetne után előkerütl a jégmadár is, a hangját többször hallottam előtte is. Végül lefotóztam röptében, de olyan rosszul sikerült, hogy inkább nem mutatom meg... Este dalra fakadt a fülemüle, azután meghallottam egy ismerős hangocskát is, idén először...

      Sötét volt már akkor... Egy tőkés gácsér üldögélt a vízen, a part közelében. Már alig lehetett látni, de szerencsére nem mozdult, így fenti képen a sziluettje látható - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Az említett hangocska pedig, változó erősséggel szólt, egyszer előttem, máskor mellettem, azután hirtelen jóval messzebbről hallottam... Egy lappantyú kerregett körülöttem! Nagy öröm volt hallani, sajnos megpillantani nem sikerült a madarat, de legalább tudom, hogy ott van!

Ami változatlanul aggasztó, hogy zöld békafaj kuruttyolását egy helyen hallottam, ott is csak egy példány brekegett. Hol vannak a békák? Mondjuk egy elpusztult barna varangyot láttam a gáton...

Nyílt nap szagértők háziversenyével

Sorrendben ötödik, a Bárn-Vad Kft. vadászházában már negyedik nyílt napjukat tartották az Utánkeresők Baráti Körének tagjai és az érdeklődő vadászkutyások április végén.

A rendezvényre több mint hetvenen jöttek el, sokan kutyástól, néhányan több ebbel is megerősítve.

     A vendégek többsége a környező megyékből érkezett, de szlovákiai, dunántúli, dél-alföldi látogatók is szép számmal voltak. Csoportkép a rendezvény kezdetén.

     Az április végén szokatlan hideg ellenére a rendezvényt nem zavarta meg az időjárás, mérsékelten tavaszias, de még elviselhető hőmérsékleti viszonyok között zajlott le az egész. A fotón a résztvevők, ebek és emberek egy része.

       Varga Róbert kürtölt a megnyitón

A megnyitó, ami a hagyományoknak megfelelően kürtszignállal kezdődött, Horváth Dániel, az Utánkeresők Baráti Körének vezetője köszöntötte a megjelenteket és ismertette a nap programját.

         Hegedűs Sándor (balra), Hanga, az alpesi tacskókopó és Horváth Dániel a megnyitón

Horváth Dániel elmondta, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az Országos Magyar Vadászkamara Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád Megyei Területi Szervezete, a házigazda Bárna-Vad Kft., valamint számos cég és magánember is támogatta a rendezvény megvalósítását.

       A megnyitó pillanatai

A nyílt nap ezután a hagyományoknak megfelelően az utánkereső kutyák vércsapa versenyével folytatódott: az igazi specialisták, az erre a célra kitenyésztett vérebek mellett más, az ilyen jellegű munkában ugyancsak jeleskedő ebek is „rajthoz” álltak. A képen a versenypályák sorosolása.

Voltak szálkás szőrű tacskók, alpesi tacskókopók, basset houndok, sőt, egynyugat-szibériai lajka és egy beagle is megmutatta kiváló képességeit - kiváló eredménnyel.

       Hanga, az alpesi tacskókopó gazdájával, Hegedűs Sándorral

A vércsapa verseny mintegy négyszáz méter hosszú, lehetőség szerint a kutyák és vezetőik számára is azonos körülményeket jelentő terepen alakítják ki. A képen a versenybírók és - tisztes távolságból - az érdeklődő közönség követi az ebet és vezetőjét. (A képen Berkenye, az alpesi tacskókopó és Andrási Szabina; a fiatal utánkereső kutya versenyen kívül indult.)

    A mesterséges vércsapa lefektetői nagyjából ötven méterenként néhány csepp szarvasvért juttatnak a természetbe, jeleket helyeznek el, a csapa végén pedig a sikeresen kereső kutya szarvaslábat talál.

           A szarvasláb a sikeres utánkereső kutya jutalma és játékszere. A képen Valent Gábor és fiatal vérebe  Ipolynyékről.

A baráti vércsapa verseny szoros eredményt hozott, az elsőséget Aradi Péter és Maya nevű hannoveri vérebe szerezte meg, hibátlan munkával.

       Második lett Jancsó Júlia Kara-Kitáj O-ya nevű nyugat-szibériai lajkájával, a harmadik helyet a tavalyi győztes, Szabó Bernadett szerezte meg, Dak pod Karikásom nevű hannoveri vérebével. (Fenti képen ők láthatókk.)

      Shally, a beagle többnyire apróvadas vadászatokon dolgozik, de a szarvaslábat keresve is kifogástalan munkát végzett.

A verseny mellett gyakorlási lehetőséget is biztosítottak a szervezők a résztvevők számára, volt, aki versenyen kívül próbálhatta ki ebe tudományát.

A nap során a szokásos konzultáció mellett a vendégek megtekinthették azokat a speciális felszereléseket is, amelyeket az utánkeresők használnak. Ezeknek főleg a nehéz terepen van szerepük, hiszen nem mindegy, hol kell a sebzett vadat keresni: szálerdőben-e, vagy szederbozótban…

        A legkorszerűbb utánkereső ruházat bizonyos fokú védelmet nyújt a támadó vad ellen is. Horváth Dániel előadása és bemutatója a különféle felszerelésekről.

  Az elmúlt években nagy sikerük volt az utánkereséshez kötődő gyakorlati és elméleti teszteknek, ezeken a vállalkozó kedvű vendégek – értékes díjakért – próbára tehették tudásukat.

       Alpesi tacskókopó

A délutáni és esti programban már elméleti előadások is sorra kerültek, előadást tartott Ujhelyi Tamás, „A vadászkutya” magazin munkatársa is, a ragadozó és a zsákmányállat szagláson keresztül létrejövő kapcsolatáról – beleértve a farkast is. Utóbbi azért lehet érdekes, mert az Észak-Magyarországon utánkeresők mind gyakrabban találkozhatnak e nagyragadozó nyomaival.

      Horváth Dániel legendás hírű szálkásszőrű tacskói, Soma és Darázs - anya-fia - a rendezvényen

Az utánkereső kutyák – hannoveri és a bajorhegyi vérebek, meg valamennyi más fajta is – évente sok száz millió forint értékű vadhúst és trófeát mentenek meg az enyészettől. Nehéz, embert próbáló tevékenység ez, nem is veszélytelen, de művelőit nem csak a megmenthető javak vezérlik, hanem a természet és a kutyák szeretete, a vadászat nemes szenvedélye is.

      Véreb munka közben

Írta és fotózta: Andrásfalvi-Faragó Zoltán