Kitekintő - Felfedezték a legnagyobb trópusi tőzeglápot (MTI)

A világ legnagyobb, trópusokon fekvő tőzeglápját fedezték fel kutatók az afrikai Kongói-medencében. A brit-kongói kutatócsoport öt éve bukkant a mocsarakra, azóta feltérképezték azokat, műholdas méréseket végeztek, elemezték a tőzeg összetételét.

A Nature című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányban ismertették eredményeiket, amelyek szerint a terület 145 500 négyzetkilométer kiterjedésű, nagyobb Angliánál. A mocsarak mintegy 30 milliárd tonna olyan szenet tárolhatnak, amelynek létezéséről korábban nem tudtak a szakemberek - adta hírül a The Guardian című brit napilap online kiadása.

A kutatás megmutatta, hogy a tőzeg kolosszális területű térséget fed be, tizenhatszor nagyobbat a korábbi becsléseknél. Ez a legnagyobb tőzeglápkomplexum, amelyet valaha a trópusokon találtak - idézte a brit lap Simon Lewist, a Leedsi Egyetem professzorát, a kutatás egyik vezetőjét.

"Találtunk 30 milliárd tonna szenet is, amelyről senki nem tudott. A tőzeg az egész Kongói-medencének csupán négy százalékát teszi ki, de ugyanannyi szenet tárol a föld alatt, mint amennyit a föld fölötti fák raktároznak a terület többi 96 százalékán" - magyarázta a professzor.

"Ezek a tőzeglápok tárolják a világ trópusi tőzeglápjaiban lévő szén 30 százalékát, ami megegyezik az Egyesült Államok mintegy 20 évnyi fosszilis üzemanyag-kibocsátásával" - tette hozzá.

A növényi eredetű tőzeg a részben szárazföldi humuszképződés terméke. Leginkább hűvösebb környezetben található, mint például Oroszország, Európa vagy Kanada északi része. A nem kiszáradt tőzeglápok elnyelik a szenet, kivonják azt a légkörből a növények növekedése révén. A tőzeg további lebomlását megakadályozza az erősen nedves, vizes környezet. Ha a tőzegláp kiszárad, folytatódik a lebomlás, és szén-dioxidot bocsát a légkörbe.

A tőzeglápok csak akkor lehetnek a klímaváltozás elleni harc forrásai, ha érintetlenek, ezért elsődleges fontosságú, hogy ezeknek a páratlan széntartalmú területeknek az érintetlenségét megőrizzük. Eredményeink azt mutatják, hogy a szén mintegy 11 ezer éve halmozódik fel a Kongói-medencében - hangsúlyozta Lewis professzor.

- Ha ezt a tőzeglápkomplexumot megsemmisítenénk, több milliárd tonna szén-dioxid kerülne a légkörbe - fűzte hozzá.

A tanulmány szerint a Kongói Demokratikus Köztársaság és a Kongói Köztársaság a világ második és harmadik legfontosabb országa a trópusi tőzegszén nagyságát illetően. Az első Indonézia, ahol Borneó, Szumátra és Új-Guinea szigetén hatalmas tőzeglápok húzódnak. Az elmúlt évtizedekben azonban az ottani tőzeglápok területe 94 ezer négyzetkilométerrel zsugorodott főként erdőtüzek és a mezőgazdaság számára történt lecsapolás miatt.

Orvvadászok őrizetben

Orvvadászat bűntett és lopás bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást a Gödöllői Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya egy 37 éves szentmártonkátai és egy 46 éves isaszegi lakos ellen - írja a police.hu a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság indormációjára hivatkozva.

Lillafüreden megfagyott a vízesés (MTI)

A megfagyott lillafüredi vízesés 2017. január 7-én. MTI Fotó: Vajda János

Korcsolyázók Lillafüreden, a befagyott Hámori-tavon 2017. január 7-én. MTI Fotó: Vajda János

Nagy hidegben nyílik a jégvirág (MTI)

                                      Jégvirágos ablakok Salgótarjánban - MTI Fotó: Komka Péter

Gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztivál 2017 (MTI)

Már lehet nevezni a 2017-es gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztiválra, amelyen ezúttal is két filmszemlét hirdetnek meg: a nemzetközit és a Kárpát-medenceit - közölte a fesztivál kommunikációs felelőse. A megmérettetésen 9 témában lehet indulni, így például klasszikus természetfilm, tudomány és természet vagy vidéki élet, hagyományok témában. A nevezés február végén zárul.

Ersók Nóra kiemelte, hogy a jövő évi, harmadik gödöllői természetfilm-fesztivál újdonsága, hogy nemcsak Gödöllőn, hanem a tervek szerint 12 vidéki nagyvárosban, többek közt Hatvanban, Debrecenben, Miskolcon, Kaposváron is várják az érdeklődőket három napon keresztül ingyenes vetítésekkel, valamint sokszínű környezet- és természetvédelmi programokkal, kiállításokkal.

A fesztivál szervezőinek célja, hogy a filmszemlék által minél több, a természet, természetvédelem, környezetvédelem és tudomány területén tevékenykedő tehetséges alkotót bemutassanak és inspiráljanak, valamint bekapcsolják őket a nemzetközi filmes világba - fejtette ki Ersók Nóra.

Hozzátette: ezért tekinthető jelentős eredménynek, hogy 2016-ban a világ kiemelkedő nemzetközi természet- és környezetvédelmi filmfesztiváljait koordináló Green Film Network a tagjai közé választotta a gödöllői filmfesztivált, megnyitva ezzel a lehetőséget a magyar ajkú, a gödöllői fesztiválra nevezett, kiemelkedő alkotások és alkotók számára a nemzetközi fesztiválokon való évenkénti megmérettetésre, kapcsolatépítésre.

"De ugyanilyen fontos célunk, hogy felhívjuk a diákok, a fiatalok figyelmét a környezet- és a természetvédelem fontosságára, éppen ezért nemcsak különleges programokkal várjuk őket, hanem alkotóként is számítunk rájuk" - tette hozzá a fesztivál munkatársa.

Ersók Nóra felidézte, hogy 2016-ban több mint 300 nevezés érkezett a világ 34 országából, és 10 és fél ezer volt a regisztrált fesztiválozók száma. A rendezvény már a második évében Magyarország egyik legnagyobb környezet- és természetvédelmi tematikájú fesztiválja lett.

A gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztivál fővédnöke a kezdetektől Áder János köztársasági elnök volt, aki több programot is meglátogatott. A fesztivált 2017. május 26. és 28. között rendezik meg.

Bíróság előtt felel az orvvadász

Befejezte a hatóság az eljárást egy 49 éves jobbágyi (Nógrád megye) férfi ellen - írja közleményében a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság 2016. december 29-én.

A Pásztói Rendőrkapitányság lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés és orvvadászat bűntett, valamint lopás vétség megalapozott gyanúja miatt folytatott eljárást K. Gábor 49 éves jobbágyi lakos ellen.

A nyomozás adatai alapján a férfi 2016. szeptember 22. előtti időszakban Jobbágyiban, egy családi ház mögötti erdőterületen két leshelyet alakított ki, majd ott engedély nélkül vadászott.

A rendőrök az egyik leskunyhóban megtartott helyszíni szemlén több 22-es kaliberű lőszert, valamint orvvadászathoz használt eszközöket - kesztyűt, lámpát, akkumulátort, kukoricát és kézikocsit - foglaltak le.

A gyanúsított és rokona családi házában megtartott házkutatáson - a szakértői vélemény alapján - egy 22-es kaliberű golyós lőfegyvert és az ahhoz tartozó távcsövet, valamint 58 darab különféle kaliberű lőszert találtak, melyek tartására a férfi hatósági engedéllyel nem rendelkezett.

A nyomozók az ingatlanokban továbbá engedély nélküli vadászathoz használt házi készítésű hangtompítót, különféle vadtrófeákat és csomagolt, lefagyasztott vaddisznó, gímszarvas, muflon és őzhúst foglaltak le. A hatóság a 49 éves férfi ellen az eljárást a napokban befejezte és az ügy iratait vádemelési javaslattal továbbította a Pásztói Járási Ügyészségnek.

A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság helyszíni videója itt érhető el:

https://www.youtube.com/watch?v=k2DwYq51oUA

ISTENTŐL ÁLDOTT KARÁCSONYT KÍVÁNOK!

 

Öt íjász - Ha gond, hogy mit ajándékozz!

A továbbiakért kattints a linkre:

http://www.diohejkiado.hu/node/1428

Orvvadászat a Tisza-tónál

Két olasz orvvadászt értek tetten a természetvédelmi őrök a Tisza-tónál. A Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság eljárást indított lopás bűntett, természetkárosítás bűntett és orvvadászat bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt két olasz állampolgár ellen - írja a police.hu.

    A természetvédelmi őrök érték tetten 2016. november 12-én Abádszalók külterületén a Tisza-tavon a két férfit, akiknél a vadászati törvényben meghatározott szám feletti tőkésrécét, azon belül védett (csörgőrécét, barátrécét, kercerécét) és jelenleg vadászati tilalom alá eső nyári ludat találtak.

   A rendőrök gyanúsítottként hallgatták ki a vadászokat.

* * *

Az MTI 2016. november 14-ei közleménye az ügyben:

Eljárást indított a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság lopás, természetkárosítás és orvvadászat bűntett gyanúja miatt két olasz állampolgár ellen, akiket szombat délután értek tetten a természetvédelmi őrök Abádszalók külterületén a Tisza-tónál - közölte a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivőjeaz MTI-vel.
 

Pásztorné Kovács Ágnes az MTI kérdésére elmondta: a két férfinél a vadászati törvényben meghatározottnál több tőkésrécét, illetve védett csörgőrécét, barátrécét, kercerécét, továbbá jelenleg vadászati tilalom alá eső nyári ludat találtak. A rendőrök gyanúsítottként hallgatták ki a vadászokat.
 

Pompola Krisztián, a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őre az MTI-vel azt közölte, a gyanúsítottak több mint kétmillió forint kárt okoztak, ebből mintegy 1 millió 700 ezer forinttal károsították meg a vadászati jogosultat. A fejenként engedélyezett napi 8 tőkésréce helyett összesen 168-at lőttek le, ezzel mintegy 1,5 millió forint kárt okoztak. Ezen felül 10 filézett nyári ludat találtak a csomagjaik között, ez további 200 ezer forint kárt jelent.
 

Hozzátette: a védett récék természetvédelmi értéke 50 ezer forint állatonként, a kilenc védett állat elpusztításával a gyanúsítottak további 450 ezer forint kárt okoztak.
 

Erdei Péter, a vadászati jogosult abádszalóki Hubertus Vadásztársaság elnöke az MTI-nek azt mondta: a két férfi súlyosan visszaélt a bizalmukkal, kártérítési igényüknek polgári peres úton igyekeznek érvényt szerezni.

Az emberek, azok a régiek

Valaha gyümölcsös volt a domboldalban. Régen ültették ide a fákat, az emberek, akik még gyerekkorukban ásóval-kapával a kezükben itt jártak, már mind a föld alá költöztek mostanra. Így van ez a természet rendje szerint, az ember esetében is, a fa esetében is. Leélünk együtt akár több évtizedet is a csemetekor és az elmúlás közé eső időszakban, de utána minden, amit szerves anyagból alkotott a Teremtő, visszatér a földbe.

Az emberek, azok a régiek, sokat dolgoztak a domboldalban, gondozták a fákat nagy hozzáértéssel és szeretettel. Tél végén érett trágyát hordtak a fák tányérjába, – így hívják a tő körül kialakított, kerek foltot, – merthogy a növények is csak tápanyaggal élnek, ha másképp’ veszik is magukhoz, mint az emberek, az állatok, vagy a gombák.

A gyümölcsfákat megmetszették, a levágott ágak helyét méhviaszból készített balzsammal bekenték, permetezték őket, a kérgüket, ha kellett, lekaparták, májusban pedig kaszálták alattuk a füvet. Mire szénává száradt, már lehetett is szedni a cseresznyét. Amint a sarjú fű féllábszárig felnőtt, beérett a meggy, majd egymás után a búzávalérő körte, a fosóka szilva, meg az apró szemű nyári alma.

Azután a nyár derekán túl teremni kezdett a java, leginkább a különféle szilvafajták. Ezek lekvártól pálinkáig, aszalványtól befőttig sok célra megfelelnek. Ekkor kezd érni az apró szemű és erősen szőrös, de kiváló ízű őszibarack is. A kajszi az nem él meg ezen a vidéken.

Szőlő is volt a domboldalban, ha nem is sok, mert azt mind elvitte a filoxéra az ezernyolcszázas évek végén. Azért is telepítettek ide gyümölcsöst az idő tájt, hogy ne maradjon műveletlen a régi, talán már az Árpád-házi nagy királyok ideje óta szőlőt termő terület.

Amint a domboldalban a kevés szőlőt is leszüretelték, érni kezdtek sorra a télálló alma- és körtefajták, hullni a dió, amit időben igyekeztek leverni a fák ágairól, hogy ne a mókusok és a madarak zsákmánya legyen, meg a vad sem szedje fel. Utoljára a birsalma maradt, az akár késő őszig is ott sárgállott a fákon.

Az emberek, azok a régiek, nagy szakértelemmel gondozták a gyümölcsöseiket. Olyan hozzáértéssel, amit iskolában nem lehet elsajátítani, ahhoz az kell, hogy a gyerek – erejéhez mérten persze – az apjával, a nagyapjával dolgozzon együtt, ellesve és -tanulva a minden mesterségbeli fogást, oltástól a permetezésig, szemzéstől a metszésig.

A fának például, ha már elöregedett, visszavágták az ágait, amitől a vénség rendszerint meg is újult, két-három évvel később pedig már gyümölcsöt hozott. Ha egy fa elpusztult, a tőkéjét is kiásták a földből, a gödröt télire nyitva hagyták, hogy a hólé és a csapadék jól beáztassa, kora tavasszal pedig új fa került a helyére. Ha a tavasz száraz volt, megvárták a csemete ültetésével a késő őszi időszakot, – a kertészkedés nem való ám türelmetlen embernek! Az elpusztult fa helyére mindig más faj került, mint ami előtte ott állt. Annak a betegségei is ott maradhatnak a földben és nem jó az alma után almát, a szilva után szilvát tenni.

Az egyik legjobb, legegészségesebb, értékes gyümölcsöt termő fa a dió. Ha úgy félrehull, hogy nem szedi fel a vad, vagy a szajkó elrejt egy-egy szemet a földbe, s elfelejti, hová is rakta, rendszerint kibújik a földből egy új fácska.

Ha kaszálják a területet, akkor rendszerint nem túl hosszú életű a csemete, mert a gazda nem mindig veszi észre, hogy ott van, vagy, ha egyik kaszáláskor látja is, a következő alkalommal már elsuhintja a vékonyka törzset. A kis fa ilyenkor egy-két, vagy akár három évben is újra hajt onnan, ahol elvágták, de azután feladja az életért való küzdelmet. Amelyik mag azonban alkalmas helyen bújt ki a földből, annak megmarad az esélye, hogy felnőjön, termést hozzon.

Az emberek, azok a régiek, akik közül talán már az utolsó is a föld alá költözött azok közül, akik ásóval-kapával a domboldalban jártak valaha, egy idő után azonban magára hagyták a gyümölcsöst. Nem azért, mert így akarták, hanem mert így hozta a nagy betűs Sors…

Apránként, több évtizedig tartó hanyatlás után jött el az idő, amikor már nem volt, aki a domboldalba kijárjon dolgozni. Először elkopott az erő, ami még kézi szerszámmal is képes volt arra, hogy a szerény megélhetést, a betevő falatot napi két alkalomra, s a kemence felfűtéséhez elegendő tüzelőt előteremtse. Az élet kapaszkodik a föld feletti világba, aminek a vége persze mindenképp’ a föld alatt van, de az akarat és az igyekezet a kor haladtával már nem elég.

A domboldal nagyjából abban az ütemben bozótosodott el, ahogyan a környékbeli temetőkben gyarapodtak a sírok. Elveszett a kertészkedéshez való kedv és tudás is, az egykor gondosan művelt gyümölcsösök néhol már erdővé alakultak vissza, ha nem is olyanná, mint amilyen a művelésbe vonás előtt lehetett.

A kaszálatlan helyeken elsőként a vadrózsa-, a galagonya-, a fagyal- és a kökénybokrok, a borókák telepszenek meg. Mindig a madarak bélcsatornáján keresztül érkeznek: valahol jól belakmároznak a bogyókból, elrepülnek akár kilométerekre, ott pedig az ebédjük emésztetlen része visszakerül a természetbe. Az erdőből a cser- és a kocsánytalan tölgy makkok a szajkók torokzacskójában érkeznek. A madár elrejti őket, utána nem jön érte, tavasszal pedig kihajt a makk.

A szelek szárnyán érkezik a mezei juhar, a rezgő nyár, a gyertyán. Aztán ott vannak azok a fajok, amiket az ember telepített be: az amerikai eredetű akác, ami akadálytalanul és ijesztő gyorsasággal terjed, meg a mirigyes bálványfa, amit ugyan kerti dísznek szántak, de hódító lett belőle, ami kiszorítja élőhelyeikről az őshonos fajokat.

Az emberek, azok a régiek, ahogyan sorra fogytak, úgy lett egyre több a felhagyott gyümölcsös. Mire eljött a harmadik évezred is a Krisztus utáni időkezdettől számítva, a domboldal nagy része már bozótos volt. Néhányat közülük akkor még kitartóan kaszáltatott a gazda, néha több-kevesebb gyümölcsöt is leszedett, de új csemetét már nem ültetett, legfeljebb néhány szerencsés barackmag, vagy egy-két dió hajtott ki tavasszal.

A bozót elleni szélmalomharcba apránként beleuntak az utolsó gyümölcskertészek is. Akik már nem is a régiek közül valók voltak.

A dió azonban nem csak értékes gyümölcsöt termő fa, hanem szívós is! Sokáig él, dacol viharral és villámlással, vízzel és aszállyal. Illóolajokban gazdag a levele, a szarvasok nem rágják le, meg olyan hatóanyagai vannak, hogy alig marad aljnövényzet a fa koronája alatt. Ami esetleg mégis, azt könnyen kiturkálja és -tapossa a hulló dióra járó vaddisznó.

A domboldalnyi, felhagyott gyümölcsösből a mai napig kiemelkedik még néhány vén diófa. Koronájuk a környező bozót fölött szinte őrt állt, csak néhány fiatal cserfa kelt velük versenyre, ahol már túlnőtte a kökényes-vadrózsás, galagonyás-szedres sűrűséget.

A gazdátlanság következményei persze megmutatkoznak nem csak a külsőségekben, hanem a lélek dolgait illetően is. Ahogyan terjed ugyanis a bozót, úgy fogy a – tisztesség. Az emberek, azok a régiek, sorra a föld alá költöztek, az utódok szemében pedig már nem érték az élelmet és tüzelőt termő földdarab. A természet ugyan jól elrendezné ezt is a maga törvényei szerint, viszont itt más gond van. Odalett a munka tisztelete és a becsület, ezek pedig aláássák az emberség alapját.

Ma a vénséges diófák alatt, az elbozótosodott gyümölcsösben csak elvétve jár valaki, nincs oka, hogy bárki odamenjen. A területen nem vadásznak, aki mégis ide vetődik, nem biztos, hogy tiszta szándékkal jön...

A fák közül, amikor jó ára volt a diórönknek, néhányat a könnyen megközelíthető helyeken kivágtak és elloptak. Máskor, talán a mai napig, rapsic állít hurkot a vad váltóin, egyébként engedéllyel rendelkező, puskás orvvadászt is erre a helyre hoz a szenvedély, még inkább a kapzsiság. Megesik gyakran az is, hogy egy-egy csomagtartónyi, vagy utánfutó szemetet, építési törmeléket borít le valaki a még járható út szélére. Időnként tisztátalan szándékú portyázók járják végig a néhai kerteket, hogy valami ellopnivaló, lehetőleg fém, nem maradt-e a régiek után.

Azért akadt olyan is az emberek között, aki az érdeklődés hoz ide: valaki ősztől tavaszig eteti itt a madarakat, de nem ingyen kapják a napraforgót a szárnyasok: az a cél, hogy fotó készüljön róluk, csak úgy, az alkotó és mindazok örömére, akik látják. Nézd meg néha az Interneten! Itt találod őket: www.diohejkiado.hu.