Oda-vissza vadkörtefa a Medvesen

        Kilátás a Medves-fennsík pereméről a Medvesalja varázslatos vidékére, a képen jól látható a Gortva-patakon kialakított tajti víztározó. A kép egy őszi színpompában tobzódó vadkörtefa mellől készült. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Kilátás a Medvesaljáról a fennsík vidékére, a piros nyíl egy vadkörtefára mutat. Ez a kép léghajóból készült és május végén, balra Tajti község házai, jobbra a Tehenesi-kőbánya alatt eredő Gortva-patak víztározója. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

      Erre a vadkörtefára mutat a nyíl mind a fenti, mind a következő képen. A lombjai gyönyörűen megpirosodtak október közepére. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Kicsit közelebbről: a nagyításon jól felismerhető az oda-vissza vadkörtefa - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Október - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Útrakél a bükklevél - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Róka a Medvesen - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Találkoztam ma ezzel a róka komával a Medves délkeleti peremén. Kinn bogarászott a nyílt legelőn, ahol a nyomok szerint nem is olyan régen még tehenek legeltek. Alighanem sáskákat fogdosott, az egércincogásra elég kelletlenül reagált, de azért elindult felém többször is. Sajnos azonban nagyhangú budapesti gombászok járták a közeli erdőt - onnan tudom, hogy egy férfihang azt érdeklődte teletorokból, hogy "a Moszkva téren nyitva van-e a hétvégi gombavizsgáló". (Azt még én is tudom, hogy a Moszkva teret már nem is így hívják.) A lényeg, hogy végül elijesztették az én bogarászó, a legelő túloldaláról szépen besomfordáló róka komámat. Akkor, amikor éppen az elemezgették, hogy valami helyi ember csak ismeri ezeket a gombákat. Ha a nyavalya nem akkor eszi őket arra, akkor talán egy jobb fotó is sikerült volna... - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Farkasboroszlán másodvirágzása a Mátrában

 Két nagy meglepetés ért a Mátra déli oldalán fekvő Nagyhalmaj-tisztáson október közepén...

Ne vágjunk azonban a dolgok elé! A két a nagy meglepetés közül az egyik csak félig volt az, mert hallottam már az öreg kocsánytalan tölgy pusztulásáról. Első látásra bizony üresnek tűnt a terület azon fele, amit eddig hatalmas, félgömb alakú koronája uralt. Még életében jártam a Nagyhalmajon utoljára, tavaly októberben, amikor esett az eső. Szép az is, de fotózásra kevésbé alkalmas.

Az Egererdő Zrt. évek óta a Nagyhalmajon rendezi trófeaszemléjét a bőgés után, innen volt a faóriással a hét éves ismeretség. Még tavaly sem mutatta hanyatlás jeleit, de most, hogy már ledőlt, látni lehet, hogy kikorhadt a vaskos törzs.

          Az öreg tölgy életében: 2010. Már lehullottak nagy részt a levelek október közepére. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Az öreg tölgy életében: 2012. Akkor viszont még majdnem zöld volt az erdő. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Az öreg tölgy életében: 2015. Abban az évben éppen köd volt. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Az öreg tölgy életében: 2016. Akkor épp' esett az eső a trófeaszemle időpontjában, ami persze erdész-vadász embert nem zavar. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Tehát állt itt, a tisztás szélén egy vénséges kocsánytalan tölgy, léte egy éve még olyan időtlennek tűnt, mintha nem is élőlény, hanem kőszikla lenne. Csakhogy élőlény volt, ha kétszáz évet is látott a Nagyhalmajon, az élet pedig magában hordozza az előbb-utóbb bekövetkező halál tényét is.

       Madárszárnyformán helyezkedik el a földön a nagyhalmaji öreg tölgy. Nem emberek rendezték el így, a természet alkotását látjuk - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Ahogyan Dudás Bélától, a mátrafüredi erdészet vezetőjétől megtudtam, először lehasadt az egyik fele az áprilisi télben, azután júniusban a másik oldala sem bírta tovább, földre omlott az öreg tölgy...

         Virágzó farkasboroszlán az öreg tölgy csonjka előtt

Halálában is ugyanolyan méltóságteljes, mint amilyen életében volt. Hatalmas ágai madárszárnyformán helyezkednek el a földön, mintha fel akarna repülni oda, ahol hollók, egerészölyvek, meg bizonyára más fajok is köröznek a Nagyhalmaj felett...

Felszállni persze nem fog. A holt fában élő gombák, farontó rovarok, alacsonyabb rendű állatok, mikroorganizmusok végzik a dolgukat a természet rendje szerint, valószínűleg még hosszú évtizedekig. Életében már nem látjuk az öreg tölgyet, de talán még az unokáink idejében is ott lesznek a maradványai a tisztáson.

Mindenesetre jó néhány utódja kelt ki makkról a kikorhadt tőke körül, az erdészek gondoskodnak róluk. Egyszer majd ugyanolyan óriás legyen valamelyikből, mint az őse volt. Csak hát azt már legfeljebb a másvilágról látjuk.

Egy apró csodát is sikerült felfedezni a fa egykori koronája alatt: farkasboroszlán nőtt a vén tölgy árnyékában, ami így, október közepén - másodvirágzott! Nem olyan gazdagon, mint kora tavasszal, vagy akár már tél végén, illatát sem éreztem. Egyetlen nyíló virág volt rajta, meg pár bimbó, de így is nagy meglepetés volt.

Dudás Béla még elmondta: a védett farkasboroszlánt át fogják ültetni egy alkalmasabb élőhelyre, hiszen az öreg tölgy árnyéka nélkül már nem élhet a tűző napon. Ahogyan fa és erdő nélkül nem lenne más a mi vidékünk sem, mint lakhatatlan - sivatag.

Októberi reggel - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Nyárfás mesevilág a Zagyva felső folyása mentén, Szőröspusztánál: vadszőlő növi be a törzseket, ez idő tájt pirosodnak meg a levelei - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Napkeltekor pára üli meg a völgy alját - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Októberi színpompa: sárga nyárfák, piros vadszőlő, a háttérben még zöldell valami... A telepített erdő aljában már elvirágzott a kanadai aranyvessző. Egy gond van fentiekkel: egyik sem őshonos, még a nyárfást is valószínűleg erdészeti hibrid alkotja. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Őzlábakon - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

           Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

           Vakaródzásra való őzláb... - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Valódi nagy őzláb... - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Egy kis csipegetés - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Fecskefészek leveréséért felfüggesztett szabadságvesztés

Felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki bíróság egy fecskefészket bottal leverő nővel szemben. A Tatabányai Járásbíróság 2017. október 2-án tárgyalás mellőzésével hozta meg a végzést, természetkárosítás bűntette miatt - írja közleményében a Tatabányai Törvényszék sajtóosztálya.

A vádlottra, S. S.-re, hat hónap börtön fokozatú szabadságvesztést szabtak ki, amelynek végrehajtását egy év próbaidőre felfüggesztették.

                   Molnárfecskék - Fotó: Zoltán Andrásfalvi-Faragó

A bíróság a nyomozati iratok alapján megállapította, hogy a vádlott tatabányai lakásának ablaka felett a molnárfecskék, – amelyek védett állatok, – fészket raktak, emiatt az ablaka madárürülékkel szennyeződött. A vádlott megelégelte ezt, ezért felindult állapotban július 1-jén kora délután egy botot vett a kezébe, majd az ablakon kihajolva a fészket és benne lévő molnárfecske fiókákat leverte, miközben azt kiabálta, hogy elege van már abból, hogy a fecskék bepiszkítják az ablakát.

A levert fészekből három molnárfecske fióka kihullott, a zuhanás következtében mindegyik elpusztult.

A vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte. A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs, azonban az ügyész, vádlott és védője a végzés kézbesítéstől számított 8 napon belül tárgyalás tartását kérheti - áll a közleményben.

Ellenfény a Hortobágyon - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Jártam a napokban a Hortobágyon; sajnos nem sok idő volt fotózgatni, pedig ilyen témák kínálkoztak. Úgy gondolom, fekete-fehérben, némi szépiával jobb, mint színesben. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Négy méter a bozótban - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Felkerestem egy évek óta ismerős, bokros erdőszélt, némi vargánya reményében. Már az odafelé vezető út is biztató volt, itt-ott leltem egy-egy szép vargányát. Mifelénk, a Palócföldön igazi gomba a neve, ebbe a csoportba tartoznak a legnépszerűbb, legkiadósabbak  és legízletesebbek tartott fajok.

Fenti kép a gombázás végén készült, ezt a példányt - a legszebb szerintem - utoljára találtam, talán egyfajta búcsúajándék volt az erdőtől. Őszintén remélem, csak erre a csepergős szeptemberi délelőttre... - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         A bozótos rész várakozásokon felül várt vargányákkal! Sajnos a sűrűben nagyon nehezen lehetett mozogni, kiváltképp' fényképezőgéppel, de ezt a nézetet az avarban hasalva azért csak megkerestem. Sziámi ikrek a bozótosban - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Négy méternyi bozótbujkálás eredménye: kilenc vargánya és egy jancsigomba - így hívják mifelénk a vöröskalapos érdetinórút. Annyiféle nevük van a gombáinknak, hogy az sem lepne meg, ha valami más lenne a hivatalos. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Otthon a zsákmány, feldolgázásra vár a konyhában. Egy részéből pörkölt lett, a legszebb szeletek pedig panírozva, rántott vargányaként végzik. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Jeladós brit kakukk titokzatos őszi vonulása

A 2015 nyarán, Angliában, felnőtt hímként jelölt madár a telet fajtársaihoz hasonlóan Közép-Afrikában tölti. "Larry" idén még az eddig látottaknál is szokatlanabb őszi vonulási útvonalat repült be, amikor Dél-Olaszországból észak felé kanyarodva, 17 napos és 1200 km-es kitérőt téve Közép-Lengyelországba látogatott, majd innen fordult délnek.

Eközben az oda vissza úton kétszer is átrepült Magyarországon. „Larry” idén június 20-án kelt útra Északkelet-Angliából és július 18-án érkezett meg Dél-Olaszországba, a „csizma” talprészéhez. Valószínűleg az ekkor Európa középső régióját sújtó, emlékezetes kánikula hatására a madár tíz nap itt tartózkodást követően, július 29-én északi irányba fordult. Másnap, július 30-ára, 1200 kilométert repülve Közép-Lengyelországba ért, közben a Barcs-Győr vonalon Magyarországon is átrepült.

A következő több mint két hetet Lengyelországban töltötte, ahonnan augusztus 18-án indult vissza délnek, hogy másnap, 600 kilométer megtétele után Horvátországba érjen. Eközben ismét átrepült hazánkon, most a Mogyorósbánya-Bátaszék vonalon. Horvátországból, mindössze két pihenőnapot követően, egyetlen repüléssel 1600 kilométert tett meg a Szahara belső területéig.

Az adatok alapján hat napot töltött itt, a „semmi közepén”, csak ezt követően, augusztus 29-én indult tovább, jelenleg pedig Csád középső régiójában, a sivatag déli peremén jár.

A költésparazita, tojásait más madárfajokkal kiköltető kakukk európai állományának vonulásáról alig rendelkeztünk információval, egyszerűen nem volt elegendő gyűrűs madár visszafogás az elmúlt több mint száz évben. Ezen változtatott a British Trust for Ornithology (BTO) programja, melynek keretében 69 kakukkot, egy kivételével a tojóknál nagyobb, a fiataloknál pedig erősebb öreg hímeket jelöltek meg alig 5 grammos nyomkövető eszközzel 2011 óta.

Ezek közült 7 jelenleg is aktív, de a szervezet weblapján (https://www.bto.org/science/migration/tracking-studies/cuckoo-tracking?c...) az összes madár mozgása visszakereshető és elemezhető.

A BTO honlapjának adatai alapján egy másik kakukk, a szintén kifejlett hímként jelölt „David” is átrepült hazánkon őszi vonulása során. 2012. június 27-én Szlovákiából érkezve szinte pontosan ugyan azon az útvonalon repült, mint „Larry” idén, a második áthaladásakor.

A következő őszökön „David” jóval délebbi útvonalakon haladt, így messze elkerülte a Kárpát-medencét, majd adója 2016 november 20-án, miközben a madár a Kongói Demokratikus Köztársaságban tartózkodott, meghibásodott.

Háttér: A BTO-vizsgálat elindításának hátterében az angliai kakukkállomány gyors és drasztikus megfogyatkozása állt (az 1990-es évek közepe óta a csökkenés meghaladja az 50 százalékot).

Hosszú távú (a Szaharától délre) vonuló fajként joggal merült fel annak lehetősége, hogy a hónapokig tartó repülés, majd a telelés is kihat az egyedek kondíciójára, ami pedig a hazatérési esélyt és a költési sikert is befolyásolhatja. Itt jött a probléma – az, hogy a szakemberek gyakorlatilag semmi érdemlegeset nem tudtak a kakukkok vonulásáról.

A kakukkok hosszú távú (a Szaharától délre tartó) vonulása azért is különösen érdekes, mert egy olyan madárfajról van szó, amit költésparazitaként a többi madárfajnál jóval kevésbé korlátoz a költési időszak.

A tojó kakukkok a szaporodási időszak elején és közepén, áprilistól júniusig, az énekesmadarak első és másodköltése során, két sorozatban 8-10, egy szezonban akár 20 tojást csempésznek a magyarországi mintegy 30, Eurázsia mellett Észak-Afrikát is magába foglaló elterjedési területükön több mint 100 gazdamadárfaj fészkébe. Ezt követően a kakukkok „szabadok”, hiszen a tojások melengetése, majd a fiókák etetése nem az ő gondjuk. Nem véletlen, hogy egyes hímek már június 4-én megkezdik az „őszi” vonulást és július közepére megérkeznek a Szahara déli, Száhel-övezetébe, ahonnan jóval kényelmesebb tempóban, október-november során érik el a Közép-afrikai erdőségeket.

Tavasszal az angol jeladós kakukkok a klasszikus, Afrika és Európa nyugati területeit érintő útvonalon érkeznek vissza a Brit-szigetekre, így meg sem közelítik Magyarországot.

Az MME honlapján térképekkel és további érdekességekkel a kakukkokról, a madarak elképesztő „fegyverkezési versenyéről”, a világszerte elterjedt költésparazitizmusról: http://www.mme.hu/larry-jelados-angol-kakukk-oszi-vonulasa-soran-ismet-m...