Virágpárna – Június 05.

Nyílik a kakukkfű. Mindenütt megtelepszik, ahol számára alkalmas az élőhely, valamelyik faj előbb-utóbb a természetjáró elé kerül az ösvény mellett, az erdőszélen, de még a sziklakibúvásokon is. A tisztásokon, kaszálókon a vakond- és a vaddisznótúrások kopár kis magaslatain él csak igazán jól, ezek a fő tenyészhelyei.

Esőszünet – Június 03.

Bogárkák és boglárkák – Május 29.

Apró, körömnyi virágok nyílnak a völgy aljában: a réti boglárka mindenütt előfordul, tisztásokon, árokpartokon, erdőszéleken, akár még az erdő napsütötte pontjain is, a vizenyős réteken pedig tömegesen sárgállik.

Öt bogár a boglárkán: ketten erős takarásban...

Ahol a bozót az úr: a zanótos – Május 26.

Virágzó seprűzanót

Orchidea a cseresznyefa alatt – Május 22.

Szakadó esőben – Május 15.

Esik az eső. Mit esik, szakad. A kert fenyőfáiról csöpög a víz, csak a legnagyobb alatt van pár tenyérnyi száraz folt. Gyöngyvirág nő itt mindenfelé, évek óta terjed, nagy kár lenne akár csak egyetlen tő elpusztítása is: az örök árnyékban nem marad meg más. A pompás illatú, fehér harangocskák már barnulnak, a sok eső és a párás levegő megfojtotta illatukat is.

Utolsó vándorok – Május 13.

A világ szeme – Május 8.

Zápor után jártam a Mátra lábánál, a Muzsla szőlői között. Induláskor még szivárvány tündökölt az égen, éppen Hasznos felett, ívének legmagasabb pontja a cserteri vár felett állt volna, ha látni lehet. Szép volt, de a fotó – párás volt a levegő, a szivárvány sem a legerősebb színeit mutatta – nem sikerült túl jól.

Sarlószárnyú bajnokok – Május 3.

Megjöttek a sarlósfecskék: a tavaszi vándorútról az utolsók között érkező fajok közé számítjuk őket. Sivító hangjukat Pásztó felett hallottam meg, azután láttam is három példányt.

Dupla öröm – Május 2.

Elnyílt a kökény – alig pár szirom lengedezik még a gallyakon, a többit elvitte az idő, a szél, meg az eső. Nem hosszú időt szabott a természet a tavaszi menyasszonyi ruhának, de a madárcseresznye és a vadkörtefák pótolnak valamit az erdőszél hirtelen eltűnt fehérségéből.