Lőrinci: nagy múltú kisváros a Zagyva-völgyben

Lőrinci „Zagyvamenti magyar kisközség és körjegyzőségi székhely. Házainak száma 540 és római katholikus vallású lakosaié 3965. Postája, távírója és vasút állomása helyben van." - sorolja a korabeli község XX. század elején érvényes adatait a Borovszky Samu által szerkesztett, „Magyarország vármegyéi és városai” című monográfia 1911-ben megjelent, Nógrád vármegyei kötete.

A ma már városi ranggal büszkélkedő Lőrinci a vármegyerendszer kialakulásától nógrádi település volt, csak az 1950-es közigazgatási rendezéssel csatolták Heves megyéhez.

              Lőrinci, kőkereszt a Zagyva mellett 1943-ban - FORRÁS: FORTEPAN, LISSÁK TIVADAR

A trianoni diktátum után a megcsonkított Nógrád és Hont vármegyét 1923-ban egyesítették, Lőrinci ezután is ide tartozott.

A Ladányi Miksa féle, 1934-ben napvilágot látott vármegyei monográfia már jelentős fejlődésről számol be, a korabeli községnek mintegy 25 százalékkal több, 5039 lakosa volt. A környék ipara is gyors fejlődésnek indult a két háború közötti időszakban, mivel az ásványkincsekben gazdag bánya- és iparvidékek az első világháborút lezáró diktátum következtében elvesztek.

Az 1930-as évek elejére vonatkozó adatok szerint a lakosság túlnyomó része római katolikus, mellettük kisebb léleszámú, az izraelita felekezethez tartozó ember is élt itt.

Lőrinci egyébként nagy múltú település, a történelem előtti időktől lakott a környék. Borovszky monográfiája így írt erről: „Újabban ásatások történtek s ott bronzkori és népvándorláskori leletek kerültek felszínre. E község és határa különben is már az őskorban megült hely volt, a mit a több helyen előkerült leletek bizonyítanak. A plébánia udvarában is – építkezés alkalmával – számos sírt tártak fel, melyben a csontvázak guggoló helyzetben voltak, a mi bronzkori temetőre vall.”

A két említett monográfia a középkori történelemre vonatkozólag elsősorban a birtoklástörténeti adatokat ismerteti. Fennmaradtak a török hódoltság idejének összeírásai, eszerint "az 1562-63. évi török kincstári számadási könyvek szerint Dejen Dzsafar török tiszt hűbérbirtoka volt. 1587-ben Husszein bin Ejub, 1608-1609-ben Mohammed, a szandai vár parancsnoka bírta.”

Lőrinci fekvése kedvező. Az erdős, fában és egyes ásványkincsekben gazdag mátrai területek, az itt már kiszélesedő Zagyva-völgy kiváló termőföldjei, a már 1867-re kiépült Pest-Salgótarján vasútvonal kínálta kiváló személy- és teherszállítási lehetőségnek köszönhetően a környék gyorsan fejlődött.

Az ország áramellátásában fontos szerepet betöltő Mátravidéki Erőmű építése 1940-ben kezdődött: a Budapest Székesfőváros Elektromos Művei Rt. vezetői a beruházás helyszínéül azért választották a települést, mert a közeli Petőfibányán kitermelt, gyenge minőségű lignitet így helyben tudták hasznosítani, illetve a Zagyván viszonylag könnyen kiépíthették a hűtővíztározókat.

A második világháború után azonban a szovjet katonai parancsnokság leszerelte. Az erőmű teljes berendezésétés 1946-47-ben háborús jóvátételként a Szovjetunióba szállították. Az újjáépítés nem sokkal ezután már megkezdődött, az áramtermelés 1949. július 25-én indult meg.

         Lőrinci, a befejezés előtt álló Mátravidéki Erőmű 1940-ben – FORRÁS: FORTEPAN, LISSÁK TIVADAR

      Lőrinci határában, 1943-ban: távvezeték oszlop alapozási munkálatai az épülő Mátravidéki Erőmű mellett – FORRÁS: FORTEPAN, LISSÁK TIVADAR

Az 1950-es évek legelejétől az akkor már Heves megyei üzem Magyarország második legnagyobb erőműve volt.

          Lőrinci, a Wampetich-kastély a város központjában. Wampetich Ferenc vendéglős, nagy hírű gasztronómus, "Az ínyesmesterség könyve" című munka egyik szerzője 1910-ben vásárolta meg az épületet. A kastély a második világháború idején megsérült, ezért a tetejét és az emeleti részét lebontották. A földszintje megmaradt, ma a Lőrinci Városi Könyvtárnak ad otthont. – KÉP FORRÁSA: BOROVSZKY-FÉLE MONOGRÁFIA

Április Zagyvarónán - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

    A kép bal felén Salgó és a Boszorkánykő, a jobbon Zagyvaróna. A várhegyet, amin a XV. század előtt Zagyvafő vára állt, éppen süti a nap. A várhegy jobb szélén áll a zagyvarónai római katolikus templom. (A kis méretű képen alig látni.) - Fotó: Andrásfalvi-Faragó

         Zagyvaróna római katolikus temploma.  A hajó Árpád-kori, 1270 táján épült. A torony új, az 1930-as években emelték. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Vízválasztó, pontosan a domb élén: balra a Tarján-pataké, jobbra a Zagyvé esik - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Nyolc tonna pontyot telepítettek a Holt-Tiszába (MTI)

         Pontyok érkeznek csúszdán az Alcsiszigeti Holt-Tiszába Szolnokon 2017 áprilisának végén. A halászati hasznosító Tisza Horgászegyesület összesen 8200 kiló kétnyaras pontyot telepített az egyik legnagyobb tiszai holtágként számon tartott, 140 hektáros horgászvízbe. A motorcsónakban Fábiánné Rozsnyói Katalin kajakedző. - MTI Fotó: Bugány János

      Székely Károly halőr kétnyaras pontyokat helyez a vízbe egy szákból az Alcsiszigeti Holt-Tisza kajak-kenu pályáján Szolnokon, 2017. április 27-én - MTI Fotó: Bugány János

Szellemek a Zagyván - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Jégmadarat vártam a Kis-Maconka előtározó mellett, az Öreg-Zagyván, nem is hiába, mert előmerészkedett háromszor. Csakhogy mindig röptében láttam, az emberi gondolkodás szerint alkalmasnak tűnő ágakra, nádszálakra egyszer sem telepedett le. Helyette ez a tőkés réce tojó szállt fel úgy a vízről, mintha az Öreg-Zagyva szelleme lenne! - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Megmutatták azért magukat más madarak is, például ez a billegető cankó - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Este, már sötétedés után barázdabillegetők csapata érkezett, vagy 30 példány volt együtt. Olyan kép is készült, amin nyolcan vannak, ami azért elég ritka öröm. A közelben egy nádisármány is énekelt, de megpillantani nem sikerült.

A szokásos szürke gémek mellett egy pár vetési varjú járt erre, tengelicek, zöldikék, széncinegék.

     Gyanúsan sok volt a holló is, legalább 20-25 példány jött-ment a közelben, ami azt jelzi, hogy találhattak valami méretes dögöt. Egy hatalmas, elpsztult busát láttam is a vízben nem túl messze innen, egy szarka és két dolmányos varjú szállt fel mellőle. A szeme már hiányzott.

Előbbiek mellett egy pettyes vízicsibe is megmutatta magát a nádszegélyben, de a kép olyan rossz lett róla, hogy inkább nem mutatom meg... Bizonyító fotónak azért megteszi, merthogy nem emlékszem, valaha is láttam volna ezt a fajt a környékünkön.       Az Öreg-Zagyva. Nagy öröm volt, hogy legalább 50 példányból álló molnár fecske csapatot láttam. Füsti fecske is volt szép számmal, ha nem is annyi, mint molnár.

         Füsti fecske röptében - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A nádirigó egy helyen már karicsolt a nádasban, de csak akkor láttam egy szemvillanásra, amikor berepült a sűrű növényzet közé.

Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Április a Sulyom-hegyen - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

    Bátonyterenye Nagybátony városrésze, a kép előterében a Sulyom-heggyel, aminek túloldalán sziklába robbantva vezet a 21-es számú főút. Rövidesen négysávúsítják ezt a szakaszt. - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        A Zagyva-völgy Bátonyterenye és Mátraverebély között, a háttérben a Mátra vonulata - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Virágzó gyümölcsfák a Mátraverebélyhez tartozó Kányáson, a Zagyva-völgy nyugati oldalán - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Séta a tari templom körül - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Panorára, a háttérben a Zagyva-völgy és a Kelet-Cserhát- Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Pokoljáró Tar Lőrinc udvarházának romja - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

      Tar római katolikus temploma. A szentély Árpád-kori, a hajó gótikus, az erődfal 1500 táján épült, a torony klasszicista. Valóságos időutazás itt egy kis séta! - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Betekintés az erődfal egyik lőrésén - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        A klasszicista torony - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Káróablak az Árpád-kori szentélyen - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Boldogi hadibemutató a hatvani csata évfordulóján (MTI)

            Katonai hagyományőrzők az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjárata hatvani csatájának 168. évfordulója alkalmából tartott bemutatón

            A Heves megyei Boldogon április 2-án emlékeztek a csatára

            Egy katonai hagyományőrző fényképez a hadibemutatón - MTI Fotó: Komka Péter

Április Vízválasztón - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

         Sárga a szomorúfüzek barkája a tározó mellett - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

        Hogásztanyák - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

     Kitavaszodott - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

          Kilátás a tározó felső végére - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

      A vágásból átlátni a fák felett - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

      Horgásztanyák - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Április - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

      Panoráma a vízválasztói tározóval - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

      Zsilipház Vízválasztón - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

       Vízválasztó vágástér mögött - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Csökkent a struccok iránti kereslet (MTI)

Válságba jutott a magyarországi struccágazat, jelentősen visszaesett a kereset, csökkentek az értékesítési árak, a haszon főként a szlovák, román, olasz és cseh feldolgozóké, ezért egyre kevesebben foglalkoznak Magyarországon strucctartással - számolt be Zoufal Béla, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Zagyvarékason élő strucctartó az MTI-nek.

         Strucc portré (Illusztráció)

"Felborította" a piacot, hogy Afrikában a madárinfluenza miatti zárlatot tavaly feloldották, az árak kilónként 1,8 euróra zuhantak, noha 2015-ben még 3,5-4 euróért is eladható volt a strucchús - mondta. A tenyésztők egy-egy eladott csibéért 23-25 ezer forintot kaptak még tavaly, de idén már csak tízezer forinttal kevesebbet, így szinte haszon nélkül kelnek el a madarak.

      Nyárfasor előtt (Illusztráció)

Az országon belül éttermek és viszonteladók a strucchús vásárlói. Főként a szlovák, román, olasz és cseh feldolgozóké a haszon, ők a Magyarországról származó, de kint levágott madarakat Nyugat-Európában értékesítik.

Hajdúnánáson európai uniós szabványoknak megfelelő vágóhíd működik, itt bérvágást is vállalnak. Élő állatot elsősorban a cseh és olasz piacokra lehet eladni - jegyezte meg.

        Növendék struccok (Illusztráció)

A magas beruházási költség ellenére húsz évvel ezelőtt 400-500 struccfarm működött az országban, jelenleg mintegy 90-100 vállalkozó foglalkozhat a többezer madárral - ismertette Zoufal Béla.

Az elmúlt években megszűnt a Magyar Strucctenyésztők Közhasznú Egyesülete és az Országos Futómadár Terméktanácsot is felszámolták.

     Strucctojás, mérete 25 tyúktojásénak felel meg (Illusztráció)

A zagyvarékasi strucctartónak korábban hét madárcsaládja volt, jelenleg öt, amely tizenöt tenyészállatot és a szaporulatot jelenti. Egy tyúk évente 30-70 tojást rak le, annak feléből kelnek ki madarak. A költési időszak kora tavasztól késő őszig tart. Egy kifejlett 10-12 hónapos élő állat mintegy két méter magas és 80-120 kilogrammos, és 30-35 százaléka - általában a combja - értékesíthető.