Ősmagyar szófejtő – Kuala Lumpur

Malajzia fővárosa a hivatalos adatok szerint nem egy nagy múltú település, holott – mint annyi földrajzi név a nagyvilágban – ez is magyar eredetű, csak már feledésbe merült.

Az úgy történt, hogy Tas vezér kardja alatt nagy csapat magyar vitéz kereste fel Ausztráliát, aminek akkor még neve sem volt. Ismerkedtek a vidék állatvilágával, őslakóival, tájaival. Miután rovást is tettek mindenről, amit megtapasztaltak, (Lásd még kenguru címszó alatt, a www.diohejkiado.hu honlapon: írd csak be a keresőbe!) hazaindultak Levédiába, merthogy az idő tájt ott éltek a magyarok.

Ausztráliából hoztak magukkal jó néhány különleges állatot is, hogy az itthoni népeknek legyen mit csodálniuk. Ketrecekben szállították a vombatot, a koalát, pórázon vezettek többféle kengurut és egy pár emut, de még kacsacsőrű emlőst is málhásnyeregbe raktak egy nagy fateknőben. Nem is beszélve a különféle madarakról, amik kisebb-nagyobb kalitkákban gubbasztottak a csomagok között.

A tengeri átkelések után, amikor is az ilyenhez nem szokott magyarok szigetről szigetre, nagy nehezen átvergődtek végre a Maláj-félszigetre, hosszabb pihenőt tartottak. Tas vezér parancsára itt alaposan átnézték az állatseregletet is, merthogy addigra már pusztulásnak indult egy részük. Sem az utazást, sem a szokatlan élelmet nem bírták az ausztráliai őslakosok.

Fogytán volt már az eukaliptuszlomb is, ami a koala egyetlen tápláléka, azt a malájok földjén már pénzért sem tudták beszerezni.

– Atyámfia, Zombor – intette magához Tas vezér az egyik fiatal vitézt. – Nehogy már elpusztuljon ez a szegény koala, vedd pórázra, s keríts neki valami élelmet!

Nem volt szokás a magyaroknál vitatkozni a vezéri paranccsal, Zombor vitéz is szíjra tette a koalát, s elindult vele élelmet keresni. Mentek, mendegéltek, míg egy halászkocsmához nem értek. Sokan voltak ott, a vendégek pedig csodájára jártak az állatnak, merthogy olyat még ők sem láttak előtte. Meg is kínálgatták mindenféle gyümölccsel, zöldséggel, falombbal, adtak neki vizet is, de koala csak fintorgott mindenre, volt, amit kiköpött, volt, amit azért kigúvadó szemekkel megrágott, de lenyelni semmit nem tudott.

Végül a kocsmáros gondolt egyet, kitöltött neki egy csésze rizsbort! Ez már ízlett a koalának, szívesen elkortyolgatta, utána pedig olyan esdeklő szemekkel nézett körbe az asztala mellett gyülekezőkön, hogy már fizették is neki a következő kört!

Zombor is elszórakozott rajta, de egy idő után elunta, hogy a koalára várjon, visszaballagott a táborba. Az első, akivel összefutott, Tas vezér volt. Kérdezte is rögvest, hol hagyta az állatot?

– A koala lumpol – vigyorodott el szélesen Zombor. – Jöjj vezér, lásd a magad szemével!

Nyeregbe is ült a magyar tábor egy része, siettek a kocsmába, hogy lássák: miképpen lumpol a koala? Ott is találták az asztalnál, rizsbort kortyolt még mindig. Csak a szeme lett egy kicsit még üvegesebb, meg az arckifejezése még annál is bárgyúbb, mint szokott.

Tas vezér parancsára pedig azt a helyet rögvest elnevezték Koala Lumpolnak, amiről rovást is tettek. A név tetszett az őslakosoknak, át is vettek, s ezentúl így hívták előbb a kocsmát, majd rövidesen a falut is.

Amikor pedig a XIX. század közepén eljött az ideje, hogy maláj fővárost alapítsanak, Koala Lumpol lett az; annyi történt csupán, hogy az évszázadok során a helybéliek, mivelhogy nekik úgy könnyebb kiejteni, elferdítették a nevét Kuala Lumpurra.

Kunhalmokat mentenek a Kiskunságban (MTI)

Az Európai Unió 202 millió forintos támogatásával kunhalmokat és egykori földvárakat állítanak helyre a Kiskunsági Nemzeti Parkban - közölte Balázs Réka, a program vezetője az MTI-vel 2014. május 27-én. A kunhalmok évezredes sírhelyek, őrhelyek, egykori templomok őrzői és legendák övezte rejtélyes objektumok az Alföldön, amelyek mindig izgatták az utazók fantáziáját, hogy mit rejthetnek - mondta a program vezetője.

Házi rozsdafarkú rozsdás szöggel

              Miután a csőrével félig beverte ezt a rozsdás szöget, a házi rozsdafarkú megfordult és hazament - Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán